C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
2. Alapfogalmak
2. Alapfogalmak Részben a már tanultakat frissítjük fel az öntözés szemszögéből. A talajok minőségét vizgazdálkodási szempontból jól jellemzi a hidrosz kőposság (hy). A 2. ábrán látható, hogy a hézagtérfogat %-ában kifejezve a különböző talajoknál nagyjából azonos a holtviz (H^) és vlzkapacitás (V^) közötti különbség, azaz a növények számára hozzáférhető, hasznos vízkészlet (V^). Az ábrán jól látható, hogy kötött talajnál a V^-ig telitett talaj hézagaiból a levegő tartósan kiszorul, laza talajoknál viszont a tala jviz szintje felett mindig van leve - gő a hézagokban, legfeljebb átmenetileg, rövid időre a vizka paci tás feletti víztartalom a talajviz felé haladva csökkenti azt. A vizi növények és a vizi életmódhoz alkalmazkodó rizs kivételével kultúrnövényeink háromfázisú talajállapotot kívánnak meg, egyébként fejlődésük megáll, levélzetük sárgulni kezd, végül elpusztulnak. A talaj levegőtlenségére a növények különböző képpen érzékenyek, a talaj hézagaiban számukra kedvező viz-levegő arányt a statikai vízigényük fejezi ki (1. táblázat). 1. grav. viz 2. kapilláris viz 3. hasznos viz 2. ábra Talajok vízbefogadó- és víztartó-képessége- 13 -
