C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

Az öntözés jelentősége

gazdálkodásra, amelyik a szárazgazdálkodással elérhető maximális szintre emelkedett. Ezt célozza az a rendelet, amely előirja, hogy agrárközgazdasági tervet (üzemfejlesztési tervet) kell készitsen vagy készittessen az a gazdaság, amely szárazgazdálkodásról öntözéses gazdálkodásra kiván áttérni. E tervben részletesen fel kell tárják, hogy a gazdaság milyen mértékben rendelkezik jelenleg munkaerővel, szaktudással, erőgépekkel, eszközökkel, építményekkel, állatállománnyal, trágyával stb., s ezeket hogyan, milyen mértékben kell növelni, továbbá milyen természeti adottságai vannak az öntözés bevezetéséhez. E terv alapján eldönthető, hogy a gazdaság anyagi ereje elbirja-e és milyen ütemben az uj gazdasági módszerre való áttérést; vagy meghaladja azt, s későbbi időpontra kell halasztania, addig a száraz- gazdálkodás fejlesztését helyezve előtérbe. E terv készítése — amint azt a Mezőgazdaságtan c. tárgyban tanulták — elsősorban az agrár-szakember feladata, a műszaki szakember a saját területén adatszolgáltatással támogatja.

Az eddigiekből látható, hogy az öntözés nem különálló, öncélú feladat, hanem a mezőgazdasági termelési folyamatba szervesen beépített egyik mozzanat. Az öntözést lehetővé tevő létesítményeket, berendezéseket a fentiek szemelőtt tartásával úgy kell megválasztani, hogy gazdaságosan elégítsék ki a termelés adott igényét.- 11 -