C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

Az öntözés jelentősége

A vízgazdálkodást egymáshoz szorosan kapcsolódó ágazatokra bontják; egyik ilyen ágazat a vízhasznosítás.

A víznek a mezőgazdaságban közvetlenül vagy közvetve való hasznosításával ismerkedünk meg a továbbiak során a következő csoportosításban

— a víz hasznosítása a növénytermesztésben: az öntözés,

— a víz hasznosítása vízi állattenyésztésben, elsősorban halhús előállításában: a tógazdaságok és végül

— a víz valamilyen hasznosítási célra — elsősorban mezőgazdasági célra — való elraktározása a vizbő időszakokról a vizszegény időszakokra a víztározás.

A hasznosítás fő iránya közül bármely kapcsolódhat a másikhoz pl. halastóban vizet tároznak öntözésre. Egy létesítmény több célú hasznosítása esetén a különböző célú igények kielégítésének mértékét a gazdaságossági tényezők mérlegelésével kell megállapítani.

1. Az öntözés jelentősége

Kultúrnövényeink termeléséhez (a rizs kivételével) hazánk éghajlati tényezői ugyan egyes esztendőkben kedvezőtlenül alakulhatnak, mégis eredményesen folytatható mezőgazdasági termelés; a növénytermesztésnek az öntözés nem alapfeltétele, hanem a termelés biztonságának, a terméshozamok növelésének eszköze. Hazánk a feltételes öntözés zónájába tartozik (semi arid). A feltétlen öntözési zónában (arid) az öntözés létesítményeinek kihasználása maximális, időben biztonsággal előre programozható, a vízszolgáltatás gazdaságossága a nulla hozammal szembe állítva egyszerűen vizsgálható. Hazánkban viszont vannak olyan időszakok, amikor a termelés eredményességének éppen a túlzott vizbőség az akadálya (belvizek) s vannak olyan esztendők, amikor a csapadék mennyisége és időbeli eloszlása kedvezően alakul, sőt egyes növények igényeit optimálisan elégiti ki. Nálunk az öntözőberendezések kihasználása feltétlenül az időjárás függvénye, az idő- 9 .