Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Halászat - Halastavak műszaki berendezése

mérete a 20x50 m, a kisebbeké pedig 12x25 vagy 15*35 m. A tervezésnél ügyelni kell arra, hogy a nagy medencék is és a kis medencéje is egymás között lehetőleg egyforma nagyságúak legyenek, mert igy minden teleltetőbe ugyanolyan mennyiségű halat lehet elhelyezni.

A teléltetők lecsapolásához mindig barátzsilipet alkalmazzunk, mert evvel lehet a teleltetők alsó vizrétegét a legjobban elvezetni. Egyes teleltető medencék vizét oxigénhiány, vízhiány,

betegség vagy egyéb ok miatt néha gyakran kell leengedni. A lep

csapoló zsilipet nem szabad tehát szűkre méretezni. 1000 m alapterületi teleltetőkig 40 cm átmérőjű barátzsilipet célszerű építeni, amely 4—5 óra alatt tudja ennek a vizét levezetni. A kisebb medencékhez is célszerű ilyen zsilipet építeni, mert a ki2

sebb átmérőjüeket nehéz tisztogatni. Az 1000 m -nel nagyobb te- leltetőkhöz megfelelően nagyobb átmérőjű barátzsilip kell.

A teleltetők üzemelésének alapfeltétele, hogy a táplálócsa- toma vizszintje és a lecsapolócsatoma fenékmagassága között legalább 2,0 m szintkülönbség legyen. A táplálócsatornából a Vizet célszerű a vizszin alatt 15-20 cm-rel kivenni egyrészt azért, hogy az uszadék ne juthasson a teleltetőkbe, de főleg azért, mert a táplálócsatoraa vizén időnként képződő jégréteg a felső rétegből való vízkivételt lehetetlenné tenné.

Amint említettük, a teleltetőkbe lehetőleg bukással kell a vizet bevezetni, hogy a bukó viz minél több oxigént tudjon a levegőből felvenni. Ehhez legalább 10-20 cm-es bukásra van szükség. A teleltetők minimális vízmélysége (kivételesen) 1,5 m, a lecsapolócsatoma fenekét pedig legalább 10 cm-rel kell a lecsapoló zsilip küszöbe alá tervezni a megfelelő leesapolás biztosítása érdekében.

Az egyes medencék műszaki igényeinek ismerete után nézzük meg, hogy egy tógazdaság részére összesen mennyi teleltetőre van szükség. Közöltük, hogy a teleltető egy négyzetméterén mennyi piaci és mennyi tenyészhal helyezhető el. A várható haltermés mennyiségét felbecsülve a szükséges terület egyszerű osztással megállapítható. Nagyobb eltérés csak a nem teljes üzemü tógazdaságoknál lehet, ahol az átlagosnál vagy több, vagy kevesebb telel- tetésre van szükség aszerint, hogy a tógazdaság tenyészhalat tenyészt, vagy azt máshonnan kapja.

1 yv» i " í ö

p> Vwl Ao - ( 2- 392 -