Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Halászat - Halastavak műszaki berendezése

gazdaságossági okok is kívánatossá teszik, hogy a teleltetők részben leásással épüljenek, mert ellenkező esetben nagy mennyi­ségű földet kellene távszállítással a teleltetők töltéseibe hor­dani, ami még jobban megdrágítaná a tógazdaságok viszonylag amúgy is legköltségesebb létesítményét. Leggazdaságosabb, ha a leásásból kikerülő föld éppen fedezi a töltésekhez szükséges föld mennyiségét. A leggazdaságosabb le- ásási mélység a töltések számától, nagyságától és alakjától füg­gően 80-90 cm körül van. A terep magasságában a bevágás széle és a töltés lába között 1,0 m széles padkát kell hagyni. Erre rész­ben a töltés rézsűinek jobb állékonysága miatt van szükség, de főleg üzemi okok teszik nélkülözhetetlenné. A teleltetők lehalá­szása alkalmával a két hosszanti padkán mennek a hálóhuzók, a le­csapoló felőli padkán pedig a kosarakat helyezik el, amelyekben a halat a teleltetőkből a töltésre szállítják. A hal kifogása - kivételes esetektől eltekintve - a lecsapoló zsilipnél törté­nik. A tápláló zsilip felőli oldalon a padkát el lehet hagyni ak­kor, ha a területtel nagyon kell takarékoskodni. A teljes lecsapolás elérése érdekében, de azért is, hogy a halak a lecsapoló zsilipnél gyűljenek össze, a teleltető feneké­- 390 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom