Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Halászat - Általános ismeretek

I

II. Folyók (holtágaikkal):

Duna

57 728 kh

(5250 kh holtág)

Soroksári Dunaág

5 042 kh

Tisza

22 907 kh

(FM. szerint:

Sába

1 959 kh

25 773 kh)

Szamos

1 452 kh

Körösök

5 853 kh

(1000 kh holtág)

Maros

1 059 kh

Egyéb vizek

14 000 kh

(közelitő érték)

Folyók összesen

105 94-0 kh

Tavak összesen

127 077 kh

Tavak és folyók

összesen

253 017 kh

A Balaton önálló állami vállalat kezelésében van, a Fertőt, a Velencei tavat és a fennmaradó viztükör 85 %-át a htsz-ek, a többit pedig a MOHOSz és egyéb kisebb bérlők hasznosítják.

Külön kimutatás tartalmazza a három legnagyobb tavunk területi, hidrológiai és halfogási adatait, amelyből kitűnik, hogy a Balaton átlagos halhozama kb. 15 kgAh, ami megegyezik a halászati termelőszövetkezetek által bérelt (közel 100 000 kát. holdnyi) természetes viz átlagfogási eredményével (lásd a 64. táblázatot).

A halastavak kialakításának általános szempontjai

Tógazdaság az a mesterséges halastavakból álló gazdasági egység, ahol tervszerű és okszerű halhúst emelés folyik és ahol ennek vízgazdálkodási műszaki feltételei biztosítva vannak, vagyis minden esztendőben rendelkezésre áll a tavak feltöltéséhez szükséges viz, és a tavak teljesen lecsapolhatók. Az okszerű hal- termelést az biztosítja, hogy a tavakat termelőképességüknek és a rendelkezésre álló takarmánynak megfelelően népesítjük be a leggyorsabban növekvő, gazdasági szempontból legmegfelelőbb neme sponttyal. A ponty mellé még ragadozó halakat - süllőt, har\- 348 -