Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Víztározás - A víztározók kialakítása

A szivornya akkor működik eredményesen, ha a teljes légmentesség mellett legalább 0,25 m szintkülönbség (nyomómagasság) van a medence és a kiömlő-nyilás vizszintje között.

Hordozható szivornyákat alkalmazhatunk kisegítésképpen, ha az állandó cső átbocsátóképessége bizonyos időpontokban nem bizonyul elegendőnek vagy amikor olyan magasabban fekvő területeket öntözünk, melyekre a mélyen ágyazott csőzsilipen át nem lehet vizet juttatni.

Mikor olyan földek öntözésére kell vizet adagolni, melyek a tárolómedence víztükrénél magasabban feküsznek, akkor vizkivé- teli műként szivattyutelepes vizénélőberendezés szerepel. A szivattyútelepet a víztároló gátján alul is el lehet helyezni, ilyenkor a tárolóból kibocsátott viz táplálja.

A víztározó beruházási költségének az öntözött föld terület- egységére jutó részét a következő képlet adja meg:

\

C =

*h a M

"árából M - a bruttó öntözési norma;

a - a víztároló üzemi (hasznos) térfogatának 1 m^-ére

jutó gáttest költsége (a beépített összes műtárgyakkal együtt)5

Wjj— a víztároló hasznos térfogata;

V - a víztároló évi vízszolgáltatása;

7£ - a kérdéses tárolóból fogyasztott viz hasznosítási tényezője.

Ez annál nagyobb, minél csekélyebb a vízveszteség és a

holttér.

Ezek szerint a víztárolónak az öntözéses terület 1 hajára vonatkoztatott költsége annál magasabb, minél nagyobb az öntözési norma, minél több a víztároló üzemi térfogatának 1 ingére jutó gátkölt ség, minél nagyobbak a vizveszteségek és minél nagyobb a holttér és végül minél kevesebb a víztároló évi vízszolgáltatása. A víztároló költsége a helyi vízfolyásokra alapozott öntözés költségének 40-75 %-át teszi ki. A tároló költségének csökkentésére erősen kihat a gát és a tulfolyóberendezés típusának kiválasztása és az építkezési munkák gépesítésének a racionalizálása.- 48^ -