Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Halászat - Általános ismeretek

A hízásra befogott kétnyaras pisztrángok etetése már nem okoz annyi gondot. Ezek a mesterséges takarmányt megszokják, mohón eszik és az adagolt táplálékot a fenékről is felszedik. Napi takarmányadagként körülbelül a haltest súlyának 5 %-át adagol- • ják.

Az adagolás mindig a viz hőmérsékleti viszonyaihoz igazodjék. Téli hónapokban a napi takarmányadagot csökkenteni kell, erős fagyban az etetést teljesen meg is kell szüntetni.

Természetes vizek halászata

p

Földünk felülete több mint fél milliárd km és ennek közel háromnegyed részét tenger borítja, mig az édesvizek szigetszerűen helyezkednek el az egyes földrészek között.

Földünknek ez az örökké mozgásban levő hatalmas víztömege, amely igen sok szerves és szervetlen anyagot tartalmaz, több mint 30 000 eddig ismert halfajta hordozója, illetve élettere. (Nálunk mindössze 75 féle hal él.)

A viz gázokat tud feloldani és ez biztosítja, hogy benne oxigén-lélegzés és ezáltal magasabbrendü élet is lehetséges. Az oxigént viszont, a levegőn kívül, a vízben élő növények pótolják, hiszen ezek a nap sugárzó erejének felhasználásával - a vízben oldott széndioxidból és hidrokarbonátokból - szerves vegyületeket építenek, miközben oxigént termelnek. Ezért halászati szempontból inkább a kevésbé mély vizek előnyösek, amelyeken áttör a napsugár és igy nincsenek beárnyékolva.

A halélet függ a viz mélységétől, sebességétől, hőfokától, tisztaságától, oldott oxigén tartalmától, de főleg planktonállományától. (Alsóbbrendű apró állati és növényi szervezetek összességétől.) Ezért a halak életterét, a vizet hidrobiológiailag az alábbi három csoportba sorolhatjuk:

a/ oliKotróf. táplálékszegény vizek: ezekben kevés a tápanyag és sok az oxigén;

b/ eutróf, vagyis tápláló vizek: ezek viszont tápanyagban igen gazdagok, de kevesebb bennük az oxigén. Termelőképesség szempontjából ezek a legjobbak;- 3^3 -