Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
Víztározás - A víztározók méretezése
nyáron használják fel) tartály helyett hatalmas víztárolót kell létesíteni. Ehhez viszont megfelelő domborzati és geológiai adottságok szükségesek. A kis befogadóképességű medencéket földgátakkal körülvéve vagy a földbe mélyítve készítik. Nagyméretű öntözött terület esetében a szivattyútelep egész éven vagy idényen át dolgozhat, szivattyúzhatja a vizet a tárolóba. amelyből a vizet az öntözéshez kétféleképpen szolgáltathatjuk: a/ azokra a földekre, amelyeket a víztároló ural, gravitációsan; b/ a víztároló felett fekvő területekre pedig gépi erővel, idény-szivattyútelepekkel. A víztározókat olyan magasságban helyezzük el, hogy legalacsonyabb vizszintjük is uralja az öntözendő területet. A tároló feneke és oldalai vízzárók legyenek. Földből készült tározónál ezt úgy érhetjük el, hogy fenekét és rézsűit 10-12 cm vastagságú agyagréteggel vagy müanyagfóliával vonjuk be. A kisméretű medencéknek legalább 1,2-1,5 m mélyeknek kell lenniök, mert kisebb mélységnél nagyobb vízfelület szükséges, aminek következtében a viz erősen felmelegszik és a párolgási veszteség is növekszik. A töltés 50-70 ca-rel emelkedik a víztükör fölé, vagyis magassága 2,5 méterig terjed. Néha finom horganyzott vashálót helyeznek a gátba a rágcsálók ellen. A töltés belső oldalának hajlása általában 1,5 vagy 2, a külső pedig (109* ábra) 1. A gát felső szélességét olyan- ra kell készíteni, hogy a szivárgási görbe a gát keresztmetszetének határain belül maradjon. A víztárolóból a vizet fa- vagy fémcsövőn veszik ki. Előnyös domborzati feltételeknél a kiegyenlítő medencéket természetes szakadékok (völgyek) felső szakaszán tavak alakjában készítik földtöltések vagy gátak építésével. Néha mesterséges földkiemeléssel növelik az igy keletkezett tó befogadóképességét. Ezekbe a kiegyenlítő (szabályozó) víztárolókba a felszivattyuzott vizen kívül a magasabban fekvő vízgyűjtőről lefolyó felszíni viz is belekerülhet.- 460 -
