Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai
Ebben a gondolatkörben a talajra mint vízraktárra igen fontos szerep hárul, s így e vízraktár tulajdonságainak ismerete nem nélkülözhető a korszerű vízgazdálkodási szemléletű termelésben. A sós talajok átöblítéssel történő sótalanítása világviszonylatban is általánosan alkalmazott módszer, ahol erre a természeti adottságok lehetőséget nyújtanak. Az alföldi kötött talajú szikeseinken a sókimosás, még gőzekével való víz alatti forgatással és ismételt lecsapolással sem sikerült (dr. Szelényi Ferenc hortobágyi1 kísérlete). Ugyanakkor azonban a laza szerkezetű sós talajainkon (például a Duna—Tisza közén) a rizstermeléssel összekötött szikkimosás már eddig is sikeres volt. Ahol a talaj szemcseösszetétele az öblítővíz lefelé történő mozgását nem akadályozza, ott a szikkimosás alkalmazható. A sókimosásnak azonban természetesen előfeltétele, hogy az öblítővíznek legyen elfolyási lehetősége, akár a nagyon mélyen elhelyezkedő talajvíz, akár pedig megfelelő vízelvezetési rendszer útján (a befogadók felé). A szikkimosás végrehajtásának kaliforniai képlete: ahol W a kiadagolandó öntözővíz mennyisége, m3; Ds a szikkimosásban részesítendő talajszelvény mélysége, m; Ef a kimosandó talajréteg átlagos megengedett sótartalma a szik- kimosás után, a talaj elektromos vezetőképességével kifejezve; Ei a kimosandó talajréteg átlagos sótartalma a szikkimosás előtt ugyancsak a talaj elektromos vezetőképességében kifejezve. 1.28 Szikjavítás öntözéssel, szikkimosás W 1 + 0,15, 0 öblítővíz mennyisége 20. ábra. A sókimosódás dinamikája 74
