Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai
felemelkedés megszakad, amint a talaj nedvességtartalma lecsökken az ún. kapilláris vízszálak megszakadási értékére. Átlagértékben azt mondhatjuk, hogy ez a talaj szántóföldi vízkapacitása 70%-ának felel meg. Ez más szóval azt is jelenti, hogy a vízzel telített szántóföldi vízkapacitásnak megfelelő nedvességtartalmú talajból a nedvesség mintegy 30%-a köny- nyen elpárologhat. c) Finom vályog- és agyagos talaj, jó makrostruktúrával. A talajban levő víz ez esetben is képes felemelkedni a párolgási zónába, de nincs meghatározott érték, amelynél ez a felemelkedés megszakad, bár a talaj vízkészletének csökkenése arányában csökken a víznek a talajban való mozgása is. d) Morzsás szerkezetű kötött vályog- és agyagtalaj. A talajban levő víz e talajtípusnál is képes felemelkedni a párolgási zónába, de már csak igen kis mennyiségben. Ez a felemelkedés leáll, illetve a kapilláris vízszál megszakadása megtörténik a szántóföldi vízkapacitás 90%-os értéke körül. A víz túlnyomó többsége kötött és csak a talajmorzsák közötti pórustér tud csak kiszáradni. A talajban levő vízkészletnek fenti hidrodinamikai osztályozása nemcsak fontos, hanem igen hasznos következtetések levonására is nyújt lehetőséget (1. 1.29-nél). 1.26 Az evaporáció és a talajadottságok összefüggése A talajban levő nedvességet nemcsak a növényzet fogyasztja, hanem mód van arra is, hogy abból a talaj felszínén át is távozhasson el nedvesség. Ezen párolgás — evaporáció — mértéke azonban viszonylag bonyolult összefüggésben van a levegő párafelvevő képességével. A talajrészecskék között elhelyezkedő „vízfilm” folytonossága biztosítja a víz felemelkedését a talajfelszínre, és így a párologtatás lehetőségét. Természetesen a talajfelszín közelében elhelyezedő felső talajréteg kezd először kiszáradni és ez a száradás haladhat egyre lejjebb az alsóbb rétegek felé. Ezen evaporációnak azonban vannak feltételei és szabályai. Mindaddig, amíg a víz utánpótlási sebessége nagyobb, mint a párologtatásé, az evaporáció korlátozás nélkül folyhat. Ha a párologtatás mértéke nagyobb, mint az utánpótlásé, úgy a vízsszálak folytonossága megszakad, s ez gátat vet a további párologtatás útjába. A kapilláris vízemelésnek ezen megszakadása igen fontos jelenség a mezőgazdasági termelés, illetve a talaj vízgazdálkodása szempontjából. Mindaddig amíg a párologtatás mértéke a napi 1,5—2,0 mm-t nem haladja meg, a párolgást semmi sem akadályozza, a víz utánpótlása folyamatosan biztosított. Ez azt jelenti, hogy mérsékelt ütemben bár, de határozottan fogy a talaj vízkészlete. Nagy melegben, amikor a párologtatás a napi 2 mm-t meghaladja, a talaj legfelső néhány centiméteres rétege igen gyorsan kiszárad, alatta megszakad a kapilláris vízutánpótlás folyamatossága, és ez a felső, száraz réteg védi az alsóbb réteget a párologtatási veszteség ellen. így tehát: — nyáron, melegben a csak néhány cm-es beázás igen gyorsan el is párolog anélkül, hogy abból a növény hasznot húzhatna, 71
