Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai

ként úgy is jellemezhetjük ezt a tényt, hogy a talaj mint vízráktár, csak egyre nagyobb energia felhasználásával adja le a fokozatosan csökkenő vízkészletét.

Ennek természetesen növénytermelési következményei is vannak. Általában olyan mértékben csökken a növény fejlődési készsége, amilyen mértékben közeledik vízellátása a hervadási pont felé. De fordítva is áll a helyzet: a gyümölcs, a mag fejlődése jelentősen fokozható megfelelő vízellátás biztosítása mellett. Különösen vonatkozik ez a növény ún. kritikus vagy érzékeny fejlődési szakaszára.

1.25.3 A talajban levő vízkészlet hidrodinamikai osztályozása

Talajtani kutatások eredményeként nyilvánvalóvá vált, a talajban levő víznek kizárólag energetikai alapon — pF-görbe — történő osztályozása, bármennyire hasznos és eredményes is, mégsem tudja maradéktalanul megmagyarázni a talaj és víz kapcsolatának minőségbeli különbségeit, így a régebbi két határkő — a hervadási pont és szántóföldi vízkapacitás értéke — helyett több pontot határoztak meg a talaj hidrodinamikai tulajdonságaiból. Ezek legfontosabbjai:

— Vízkapacitás, mely a maximális adszorpcióhoz van kötve (VK adsz.). Ez a növény részére nem felvehető. pF-értéke 4,2 feletti.

— Vízkapacitás, mely az irreverzibilis hervadási pontnak felel meg (VKi, herv.). pF-értéke = 4,2. Határpont, ahol a növény már vizet felvenni nem tud.

— Vízkapacitás, mely a reverzibilis hervadási pontnak felel meg (VKr, herv.). pF-értéke = 3,7. A növény már csak igen nehezen és korlátozottan képes vizet felvenni, fejlődése stagnál, a levelek sodródásával védekezik a transzspiráció ellen. Ha bőségesebb vízellátáshoz jut, tovább tud fejlődni.

— Vízkapacitás, mely kapilláris vízszálak megszakadási pontjának felel meg (VKkm). A növények fejlődésére ez az optimális talajnedvesség-tartalom alsó határa.

— Vízkapacitás, mely a szántóföldi vízkapacitásnak felel meg (VKszf). Növénytermelési szempontból az optimális talajnedvességtartalom felső határa.

— Vízkapacitás, mely a vízzel teljesen telített talajállapotnak felel meg (VKtel). A pórustérfogatot maradéktalanul víz tölti ki. A gravitációs erő hatására e víz egy része a talaj mélyebb rétegeibe szivárog, míg annak víztartalma nem csökken le a VKszf-értékre. pF értéke 0, vagy közel 0. Növénytermelési szempontból ez a nedvességállapot már káros a talaj levegőtlen volta miatt.

Fenti osztályozás alapján az egyes talajféleségek jellemző vízgazdálkodási tulajdonságait a 15. táblázat foglalja össze Rode munkája alapján.

Fenti csoportosítás abból a meghatározásból ered, hogy a talajok tulajdonságai alapján legalább az alábbi típusú kapcsolatok lehetségesek a víz—talaj között:

a) Durva homok és kavics. A nagy szemcsék és az így kialakult durva pórusok miatt a víz a maga önálló formájában nem tud a párologtató felszín felé emelkedni. Csak a homokszemcsék körül és azok találkozási pontjainál kialakult vízszemcsék képezik egyedül az ún. szegletvizet.

b) Vályogos talaj. A talaj párologtatása során a pórusokban levő víz jelentős része emelkedik fel a párologtató talajfelszín felé, azonban ez a

66