Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
3. Főművek - 3.3 A főművek üzemeltetése
A nyomócsöves változat kevés helyi vízkészlettel rendelkező területek vízhasznosítását segíti elő. A termelt víz csaknem maradéktalanul hasznosul, mert szivárgási és párolgási vesztesége nincs a csőhálózatban — jó fenntartás esetén —, csak kis vízveszteség lép fel. Üzemeltetésüket a 3.32.1 pont tárgyalja. 3.33 A szórványöntözések üzeme A „szórvány”-öntözések közé soroljuk azokat a öntözőtelepeket és öntözőberendezéseket, amelyek az öntözőrendszereken, -fürtökön kívül saját víztermelő helyről jutnak vízhez, öntözéseinknek majdnem a fele szórvány. (1975-ben 200 ezer ha-t tettek ki.) A víznyerő helyük lehet: forrás, ásott vagy csőkút, időszakos vízhozamú patak, duzzasztás nélküli vízfolyás, tó, holtág, vagyis minden „víz”, melynek sem a vízhozama, sem a vízszíne nincs szabályozva. Víztermelő műveik: forrásfoglalás, kis vagy nagy nyomású szivaty- tyús gépcsoport, stabil vagy hordozható szivattyúállás. Vízszállító és vízszétosztó műveik: nyílt földmedrű csatorna, héjcsatorna, kis vagy nagy nyomású csővezeték, kezelő-szabályozó műtárgyak. Kiszolgáló elemeik azonosak bármely felületi vagy esőatetőtelepével. A szórvány öntözések közé tartoznak: az észak-dunántúli és a Duna— Tisza közi csőkutas öntözések; Zala és Zagyva menti öntözések: a Balatonra és a dunántúli vízfolyásokra települt nyomásközpontú esőztető és egyéb öntözések (zalavári, balatonaligai, balatonfői esőztetőf ürítők stb.). A felületi öntözőtelepek, esőztetőberendezések üzemelését a termelők, az esőztetőfürtökét a termelők, vízgazdálkodási társulatok, vállalatok látják el. Üzemeléstechnikájuk megegyezik a 4.3 fejezetben tárgyaltakkal. A szórványokkal tehát jól hasznosíthatók a kis mennyiségű, szétszórt, helyi vízkészletek. A vízjogi engedélyek minél jobb kihasználására az esetben az érdekelt öntözőgazdaságokat különösen ösztönözni kell, mivel a helyi vizek után vízdíjat sem kell fizetniök. El kell érni, hogy kellő gondot fordítsanak: — az elő- és utóöntözés jobb kihasználására (tavaszi vízkészletek fel- használása, őszi tároló öntözés), — a kapacitás erőteljesebb hasznosítására (a vízkészlethez méretezett szivattyú- és területnagyság, hosszabb üzemidő, a talaj nedvességi állapota szerint végzett öntözés). Erősen terhelt vízfolyásokon szigorú üzemrendet kell bevezetni. Órarend bevezetésével elérhető, hogy a termelők a vízhozamot — felváltva — folyamatosan hasznosítsák. 3.34 Vízszín-, vízhozam- és vízmennyiségmérés A víz kormányzásának a vízszín, a vízhozam és a vízmennyiség folyamatos mérése az alapja. A csatornában (csővezetékben) vezetett víz mennyiségének ismerete képezi a szolgáltatás ellenőrzésének, a vízdíj felszámításának, a művek hatásfoka megállapításának az alapját is. A méréseket szélesebb körűen tárgyalja a hazai szakirodalom, elsősorban a „Vízmérés” című kézikönyv. 27 417
