Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.1 A növények vízigénye

A tényleges evapotranszspiráció számításához e módszer szerint az alábbi tényezők ismerete szükséges:

1. a léghőmérsékleti napi közepek az ETP kiszámításához,

2. a tényleges vagy relatív páranyomás napi közepe az ETP kiszámításához,

3. a telítési páranyomás-táblázat az ETP kiszámításánál,

tab biológiai paramétert tartalmazó táblázat,

5. a talaj térfogatsúlya a százalékos nedvességtartalom vízmilliméterre történő számításához (lehetőleg 10 cm-enként),

6. a talaj vízkapacitása, holtvíz-tartalma, lehetőleg 10 cm-enként (a w számításához),

7. a gyökérzóna mélységének ismerete vetéstől kezdődően (a w folyamatos számításához),

8. az induló vízkészlet ismerete a kívánt mélységig (a TV folyamatos számításához),

9. az állományra lehulló csapadék mennyisége (a VT folyamatos számításához).

Az 1—2. rovatban feltüntetett meteorológiai elem megkapható a legközelebbi meteorológiai állomásról, míg a 9. rovatban említett csapadékot célszerű a helyszínen mérni. A 3—4. rovatban említett adatok táblázatokban találhatók. Az 5—6. rovatban említett talajfizikai jellemzők megtalálhatók a talajtérképeken, vagy egyszer meghatározandók lehetőleg 10 centiméterenként. A figyelembe veendő gyökérzóna (7. rovat) mélysége a Gzt képlet alkalmazásával vagy a rendelkezésre álló tapasztalatok figyelembevételével állapítható meg. A 8. pontban említett induló vízkészletet célszerű helyszínméréssel meghatározni, vagy a számítást olyan időpontban kezdeni, amikor a gyökérzóna vízkapacitásig telített, vagyis amikor a w képletében a TV = VK, vagyis a w értéke 1.

Ezen adatok és segédletek birtokában az első képlet (ETR =) alkalmazása során legnagyobb munkát a vízháztartási kimutatás vezetése jelenti, amikor is folyamatosan kiszámítjuk mindegyik napra a TV értékét a bevétel-kiadás módszerével. Külön értékelést kíván azonban az az eset, amikor a felszíni elfolyás, illetve a talajvízből való párolgás értéke nem hanyagolható el. Minden más esetre ez a képlet jó eredményeket adott mind a hazai éghajlati viszonyaink között, mind pedig az USA három különböző éghajlatú államában (Kalifornia, Idaho és Indiana).

Az alábbiakban bemutatunk egy példát a vízháztartási kimutatás folyamatos számítására és a segédtáblázatok használatára.

Példa a növényi vízigény számítására Antal E. módszerével.

Legyen augusztus 10-én a napi középhőmérséklet: f = 23,5 °C,

Legyen augusztus 10-én a páranyomás napi közepe: e = 11,4 Hgmm,

Legyen augusztus 10-én egy záporból lehullott: Cs=18,7 mm

csapadék.

Legyen a számításba bevont növény kukoricaállomány, ahol az 1 m mély talajban

VK = 320 mm; HV = 150 mm; TV = 270 mm.

így a diszponibilis víz 270—150 = 120 mm.

A b értéke kukoricára VIII. 10-én 0,86 (a 6. táblázatból).

38