Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
2. Az öntözés műszaki alapismeretei - 2.3 Az öntözés gépei
Az öntözési Kutató Intézet 1972—75 között alakította ki ezt a járva üzemelő szárnyvezetéket. A berendezés az adagolótömlők segítségével felületi öntözést végez. Minimális energia- és élőmunkaigénnyel, minimális vízveszteséggel, minimális szélérzékenységgel, mindenkor az éppen szükséges vízadaggal öntöz. A növénytermesztésben mindenütt alkalmazható. A változtatható hosszúságú berendezés a hossztengelyére merőlegesen halad végig a táblán. Hajtógépe belsőégésű, villamos vagy vízmotor lehet az üzemeltető adottságainak megfelelően. A hibátlan üzemelést automatika szabályozza. Hidránsról való üzemeltetésre készült elsősorban a berendezés, de képes mindenféle vízbeszerzéssel (nyílt csatorna, álló- és folyóvíz, csőkút stb.) való üzemre. Az öntözővíz kiszolgáltatása minimális szerkezeti hibalehetőséggel történik, mivel mozgó vagy komplikált alkatrészt nem tartalmaz. A berendezés előre-hátra haladhat és tengelyirányban is vontatható. Az öntözővíz a berendezésbe bármelyik végén bejuttatható. A berendezés igen egyszerűen öntözőtagokra bontható. Műtrágya, más vegyszeroldat, hígtrágya és szennyvíz is a talajba adagolható. Hossza 200—100 m. A csővezeték magassága a terep felett 2,2 m. Víz- szükséglete = 0,5 m3/ó/fm. a felszín alatti mellékvezetékek távolsága 400—800 m. Hidránstávolság max. 200 m. A berendezés haladási sebessége 5,5—16,6 m/ó; ennek megfelelően a kiadott vízmennyiség 900—300 ms/ha (90—30 mm) (41. fénykép). KÖRÖS—200 típusú öntözőgép 41. fénykép KÖRÖS—200 típusú szárnyvezeték felületi öntözéshez 10 241
