Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

2. Az öntözés műszaki alapismeretei - 2.3 Az öntözés gépei

letek folynak az eszközök előállítására, mivel széles körű igény eddig nem mutatkozott. Várható, hogy az energiatakarékos felületi öntözés nálunk is meg fogja találni az őt megillető helyet. Csöves öntözőberendezés A 150—180 mm 0-jű gyorskapcsolású alumínium vagy műanyag csö­veket külföldön elterjedten alkalmazzák. A csöveken a barázdáknak meg­felelő távolságban szabályozható kiömlőnyílások vannak. A nyílásokat csúszólapos szerkezettel vagy kijjebb-beljebb csavarható dugóval lehet nyitni-zárni. Könnyen, ujjheggyel kezelhetők. A csővezeték tetszés szerinti hosszban egybekapcsolható. Csőzáró sapka zárja le. Rákapcsolható kis nyo­mású szivattyúra, vagy alacsony nyomású felszín alatti nyomócsőhálózat hidránsára (1—2 att), de megfelelő szintkülönbségnél beköthető magas vezetésű öntözőcsatornához is. A csöves öntözőberendezés kiküszöböli az elosztócsatornát, a szivornyákat vagy kiömlőket. Tömlős öntözőberendezés A csöves berendezés változata, azzal a különbséggel, hogy nagy hosz- szúságban gyártott és feltekercselhető kender- vagy műanyag tömlő ve­zeti a vizet az öntözőtábla sávjába, illetve barázdáiba. Sík terepen használ­ják a 0,3 mm falvastagságú 300 mm 0-jű polietilén fóliatömlőt is (pl. a mély barázdás öntözésnél). Általánosan is használhatók a hosszabb élet­tartamú 300, 200 mm 0-jű műbőr tömlők. 39. fénykép Szivornyák barázdás öntözésnél 239

Next

/
Oldalképek
Tartalom