Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

2. Az öntözés műszaki alapismeretei - 2.3 Az öntözés gépei

— a szivattyúk kapcsolóihoz késleltetőreléket, hogy a pillanatnyi áramkiesések esetén az éppen üzemelő szivattyúk ne egyszerre lép­jenek vissza az üzembe, hanem egyenként, 1—2 másodperces idő­közökkel eltolódva; így ugyanis elkerülhetjük a nagyobb vízlengé­seket és a villamos hálózat lökésszerű megterhelését is (amelyek a csővezetékben és az elektromos hálózatban, valamint ezek sze­relvényeiben és műszereiben meghibásodást okozhatnak), — a szivattyúk nyomócsonkjára — torlócsappantyúk helyett — olaj- fékes csapózárat (pillangós zárat) vagy gyűrűs zárat, hogy a szi­vattyú leállásakor a visszaáramló víz útja fokozatosan kerüljön lezárásra (2—3 másodperc alatt) és így a csővezetékben csak erő­sen csillapított lengéshullámök — ezáltal kismérvű kosütések — keletkezhessenek. 2.32 A nagyobb esó'ztetőtelepek és fürtök nyomásközpontjai Az esőztetőtelepek üzemeltetéséhez szükséges 8—10 atmoszféra — dombvidéken esetenként ennél is nagyobb — túlnyomást (att-t) a nyo­másközpontok állítják elő. Ezek vagy kézi üzemű szivattyúállások, vagy automatikus szivattyútelepek. Az automatikus szivattyútelepekkel rendel­kező esőztetőtelepen isi szükséges legalább 2—3 főből álló kezelőszemély­zetet tartani, mert meghibásodás (pl(. géphiba, csőtörés, csőrobbanás) esetén azonnali beavatkozásra lehet szükség. Az automatikus üzemű nyo­másközpontok létesítése ugyanakkor nagyon költséges, ezért csak egészen nagy (1200—1500 ha feletti) telepeknél és fürtöknél javasolhatók. Még ezeknél is kerülni kell azonban a költséges magasépítményeket. Általá­ban csak a kapcsolók és a villamos automata berendezések elhelyezésére szolgáló helyiség, valamint a gépészek ideiglenes tartózkodásául szolgáló szoba legyen zárt terű (17. fénykép). Gépészlakást a nyomásközpontok­ban nem indokolt építeni (legfeljebb a közeli településen). A legkorsze­rűbb nyomásközpontoknál szabadtéri szivattyúk vagy csigaházas búvár- szivattyúk kerülnek alkalmazásra, így ezeknél a szivattyúház is elmarad. A nagyobb esőztetőfürtök vízellátását automatikus vezérlésű szivattyú- telepekkel láthatjuk el a legcélszerűbben. Ezeknél főszivattyúkat, nyomás­fenntartó (alap) szivattyúkat, víztelenítő (és esetleg légtelenítő) szivaty- tyúkat, továbbá biztonsági szerelvényeket és egyéb kiegészítő berendezé­seket alkalmaznak. Légtelenítőszivattyúkat — vízszintes tengelyű szivaty- tyúknál is — csak abban az esetben indokolt alkalmazni, ha a szivattyú tengelye másképpen a talajvízszint alá kerülne (ez ugyanis mindenképpen elkerülendő). Egyéb esetekben légtelenítőszivattyúk alkalmazására nincs szükség. Az automatikus vezérlés elvi megoldása többféle lehet: — a nyomásfenntartó szivattyút és az első főszivattyút a nyomólég­üstön elhelyezett kontaktmanométer kapcsolja be és ki, a többi főszivattyút pedig a vízhozamváltozást érzékelő műszer (differen- ciálmanométer vagy -távadó); az összes hazai nyomásközpontú szivattyútelepnél — a balatonkenesei kivételével — ez az elv ke­rült alkalmazásra, — valamennyi szivattyút a nyomóilégüstről vezérelt kontaktmanomé- terek kapcsolják be és ki; a balatonkenesei nyomásközpontban a SIGMA gyár ilyen rendszerűt szerelt fel, — a nyomásfenntartó szivattyút és az első főszivattyút a nyomólég­üstön elhelyezett kontaktmanométer kapcsolja be és ki, a többi 196

Next

/
Oldalképek
Tartalom