Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

2. Az öntözés műszaki alapismeretei - 2.2 Öntözővíznormák, vízdíjak

megvalósítható. Elérhető, hogy az egyik tájegységben alacsonyabb, a másikban magasabb vízdíjat érvényesítsenek. Így emelhető valamely száraz jellegű vidék termelési szintje és elérhető, hogy termelői szektorok, növények, víznyerési módok (gravitációs, szivattyús) szerint más-más vízdíj-kategóriákat állítsanak fel. Vízdíjrendszerünkben ezek érvényesülnek (például: a rizs és a halastó területi vízdíja — közel azonos vízfogyasztás ellenére — nem azonos; a kelesztő- és a tárolóöntözés vízdíja minimális; a gravitációs vízdíj magasabb, mint a szivattyús).

A központi elosztás akkor helytálló, ha az igény nagyobb, mint a vízkészlet. Nagyszámú fogyasztó így juthat vízhez, függetlenül attól, hogy gazdasági ereje mekkora. A Tisza-völgyben ez jól érvényesíti hatását. Nélküle erős versengés állna elő. Mód van normán felüli vízfogyasztásra is, pótdíj mellett.

Ahol nincs központi irányítás, ott a szétosztást a

— vízigénylők száma (kereslet),

— a vízszolgáltatás lehetősége (kínálat) befolyásolja.

Ez esetben az jut az igénye szerinti vízmennyiséghez, aki azt meg tudja fizetni. Értékesebb növényféleségekhez (kert, szőlő, gyümölcsös, rizs) magasabb vízdíjért is megveszik a vizet. Hátrányba kerül, aki olcsóbb terméket termel. A vízdíj ez esetben szelektál, rangsorol, kiváltságot teremt, egyeseket kizár az öntözésből.

A jó vízdíjrendszer nem teremt elsőbbséget. Szabályozólag hat a víz elosztására és hozzájuttatja mindazokat, akik a norma szerinti vízmeny- nyiségért a díjat megfizetik.

A vízdíj a vízfelhasználást is befolyásolja. Aminek ára van, azzal gazdaságosabban bánnak, mint amihez ingyen lehet jutni. Kevesebb vizet használnak, ha az egységnyi víz drágítja a termést. De lehet fordítva is. Ha a víz ára alacsony — a kézi, a gépi munka drága —, akkor a gyomirtást hanyagolják el. Nem törődnek azzal, mennyi vizet párologtatnak, pazarolnak el a gyomok.

A 28. táblázatból kitűnik az elvek megvalósítása. Látható az árváltozás kultúrák, szolgáltatási körülmények szerint, és mennyire segíti a vízdíj a felhasználást. Kelesztő-, tároló öntözésnél (elő-, utóidény) nem kell alapdíjat fizetni. Vízdíjrendszerünk biztosítja, hogy pótdíj ellenében víznormán felüli öntözővizet is felhasználhassanak. De akkor is kell fizetni (alapdíj), ha a lekötött vízkészletből semmit sem használ fel. Ez biztosítja a folytonossági jogot, másrészt vízfogyasztásra ösztönöz, mert e nélkül az alapdíjat ingyen fizették meg.

Vízdíjrendszerünk elősegíti a takarékos vízfelhasználást. Lehetővé teszi, hogy ne csak területre szabott vízdíjat lehessen fizetni, hanem m3-es vízdíjat is.

A 29. táblázatban a szolgáltatómű (nyomásközpont) utáni költségtérítés látható. Ez is kedvezményeket tartalmaz, mert a főmű utáni amortizációt, fenntartási hányadot nem kell téríteni.

171