Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.7. Szőlők és gyümölcsösök öntözése

fakadással pedig a hajtásnövekedés. Ehhez a szőlővesszőnek a vegetációs időben állandóan nedvességre van szüksége.

A rendszeres öntözés hatására a szőlőiskolában a megeredés 25—40%- kai magasabb, mint öntözetlenül és a vessző fejlődése is összehasonlíthatatlanul erőteljesebb.

De nemcsak a sima európai és sima alanyvessző gyökereztetésének öntözése szükséges, hanem az oltványiskolák eredményét is lényegesen javítja az öntözés, az oltás összeforradása feltételeinek javításával.

Az öntözést tehát megkezdjük a vessző telepítésekor és utána a szükségnek megfelelően folyamatosan megismételjük. Az öntözéseket azonban augusztus végén abba kell hagyni, nehogy a megkésett öntözés hatására a vegetációs idő kitolódjék és ezáltal a vessző beérése bizonytalanná váljék. Hasonló hátrány származhat az iskolák túlöntözéséből is.

Az öntözés a szőlőiskola mennyiségi és minőségi hozamát oly mértékben javítja, hogy ennél a különösen nagy értékű és munkaigényes termelésnél az öntözést már nemcsak gazdaságosságáért végzik, hanem alaptechnológiaként a szőlőiskola feltételének tekintik.

1.73 Gyümölcsösök öntözése

A gyümölcsfák öntözésének története az ókorba nyúlik vissza. Már a babiloniak, egyiptomiak és később a rómaiak is öntözték gyümölcs- ültetvényeiket.

A gyümölcsfák is mélyen gyökerező, erőteljes gyökérzetet fejlesztő növények, és így általában jobban bírják a szárazságot. Ugyanakkor azonban nagy vízfogyasztók is. Egyetlen falevél naponta legalább 1 g vizet párologtat el. Így öntözésük nem indokolatlan.

Különbséget kell azonban tennünk a gyümölcsösök öntözésigényessége, az öntözés szükségessége vonatkozásában.

Indokolt az öntözés a rügydifferenciálódás időszakában, mert ekkor alakul ki a jövő évi termés lehetősége. A termőrügyek képzése általában a nyár dereka, második fele.

öntözésigényesebbek a törpe alanyú gyümölcsösök, mint a vadalanyon nevelkedettek, mivel az előbbiek gyökérrendszere sekélyebb, vitalitása kisebb.

A korai érésű gyümölcsösök általában kevésbé öntözésigényesek, mint a későbben érők. A nálunk nagy biztonsággal számolható téli félév csapadéka a korán érő gyümölcsök termeléséhez álfalában elegendő szokott lenni (cseresznye, meggy, kajszi stb.). Á termésingadozások kiküszöböléséhez azonban a termőrügyképzés céljából adott öntözés e gyümölcsöknél is hasznos és indokolt.

A kései érésű gyümölcsösök (alma, körte, kései barack, szilva stb.) azonban már mind határozottan öntözésigényesek, mert ezek gyümölcsfejlődése az általában csapadékszegény nyári, nyár végi hónapokra esik.

Az alma és körte öntözése

Az alma általában vízigényesebb, mint a körte. Ugyanakkor azonban a körte gyümölcse sokkal élesebben reagál a szárazságra, mert ilyen esetben a magház körül kősejtes és értéktelen lesz, habár külsőleg a fán és a gyümölcsön a szárazság jelei még nem mutatkoznak.

Különbséget kell tennünk fiatal — még nem termő — és idősebb — már termő — fák vízigénye között is. A fiatal fáknál a hajtásnöveke139