Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.6 Rétek és legelők öntözése
a fejlődés ritmusát széjjelhúzzuk, a legeltetés folytonosságát biztosítsuk. Ennek érdekében végezhetünk műtrágyázást, mellyel a korai legelő- szakaszokat stimulálhatjuk. De ugyanazt a célt szolgálja a legeltetés viszonylag korai megkezdése is, mely a gyep 10—15 cm-es nagyságával esik egybe. A legelő első hozadéka minden esetben gyorsabban nő mintsem azt a jószág lelegelni képes, hacsak arra az időre lényegesen meg nem növeljük az állatlétszámot. Szükség van tehát arra, hogy a szakaszos legeltetés kialakításának ütemében, meghatározott időben és sorrendben, egyes szakaszokat lekaszáljunk és ennek segítségével tegyük lehetővé a legeltetés, öntözés folyamatos szakaszosságának biztosítását. Ez menetrendszerűen akkor is végrehajtandó, ha a kaszálás idejének későbbi időpontra való kitolása látszólag hozamnövekedést — több szénát — eredményezne. (A valóságban a sarjú korábbi fejlődése kárpótol ezért.) Ugyanígy, ha esős időjárás miatt a legeltetésben néhány napos kiesés jelentkezik, ezen időben esedékes legeltetést annak kiesése miatt kaszálással kell hasznosítani és így kell a menetrendet, a folyamatos legeltetést nemcsak a pillanatnyi helyzet, hanem a későbbi legeltetések folyamatosságának érdekében is biztosítani. A gyep egyike a legvízigényesebb növényeinknek. Ugyanakkor azonban nemcsak igényli, hanem bírja is a bőséges nedvességet. Ebből tehát következik, hogy gyakran és viszonylag nagy vízmennyiségekkel kell öntöznünk, ha ténylegesen nagy hozamot akarunk elérni. A felületi öntözések tervezésénél figyelembe kell venni nemcsak az általános öntözési és termeléstechnikai követelményeket, hanem a legelők esetén a szakaszos legeltetés speciális igényeit is. Vagyis biztosítani kell a megfelelő hajtóutakat, a pihentetőhelyeket, az egyenletes nagyságú legelőszakaszokat és azok egymástól függetlenül való öntözésének a lehetőségét. Fenti követelményeket igen jól ki lehet elégíteni, ha az állandó jellegű csatornával határolt tábla méretét elég nagyra vesszük és ezen belül a párhuzamosan, egyenletes távolságra kihúzott utolsórendű öntözőcsatornánál tereprendezzük („alápárnázzuk”) a területet. Így az utolsórendű csatornák közti terület — 6—10 kh — adja egy-egy legelőszakasz nagyságát, mely legeltetve azonnal és más szakasztól függetlenül öntözhető. Az utolsórendű csatorna pedig egyúttal természetes legelőszakaszhatárként is kiképezhető. A táblán belüli vízelosztás vonatkozásában természetesen legelő esetében is követelmény a vízmennyiség adagolható volta, valamint a víz szétosztásának egyenletessége. Ez legtökéletesebben természetesen a sávos csörgedeztető módszerrel érhető el. Így tehát törekednünk kell arra, hogy a mesterséges legelőinket sávos csörgedeztető módszerrel rendezzük be, vagyis még vetés előtt készítsük elő ennek lehetőségét. Az utolsórendű csatornákat pedig később húzzuk ki. E csatornákat a gyep benövi és így legeltetve sem taposódnak könnyen össze (eléggé tartósak). A legelők esőztető öntözésénél különösebb nehézség nem merül fel. Itt is azonban össze kell hangolni a legelőszakaszokat az öntözés egy-egy gépállásával, hogy valamely legelőszakasz legeltetése után haladéktalanul, minden egyes szakasz más területektől függetlenül öntözhető legyen. Miként már említettük, az esőztetés kivitelezésénél figyelembe kell venni a gyep igen jelentős vízigényét és ennek megfelelően egy-egy berendezésre csak annyi terület számítható, mint amennyit a gépi berendezés valóságosan is el .tud látni. Az öntözések idejét nemcsak a talaj mindenkori nedvességállapota, hanem a legelő hasznosításának, a legeltetésnek előre meghatározott ideje szabja meg. 134
