Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.6 Rétek és legelők öntözése
gyepnövényzet életkörülményei kedvezőtlenek, hozamuk korlátozott. Az ősgyepek öntözésére nyilván csak ott kerülhet sor, ahol a terület nem vízjárásos volta miatt maradt meg legelőnek, hanem a gyenge, beteg talajnak ez volt az egyetlen hasznosítási lehetősége. E rossz vízgazdálkodású talajokon nyilván csak azok az extenzív jellegű gyepnövényféleségek maradtak életben, melyek képesek voltak e mostoha körülményeket is elviselni. E fű- és pillangósfélék öntözött, műtrágyázott, intenzív körülmények közé kerülve, ezt maradéktalanul meghálálni nem képesek. Ugyanakkor évről évre a gyep összetétele fokozatosan kezd megváltozni és egyre nagyobb arányban cserélődik le a gyepnövényzet, tűnik el az extenzív típus és helyét átadja az intenzívebb gyepnövényfajoknak. E lassú és természetes folyamatot meggyorsíthatjuk az intenzív típusok felülveté- sével. Így tehát az öntözés, az intenzív termesztési feltételek hatására ős- gyepünk átalakul és a megváltozott életkörülményeknek megfelelő új formát ölt. Míg az ősgyeppel mint természeti adottsággal eleve számolnunk kell és ténykedésünk annak átformálására, megjavítására irányul — ritka eset ugyanis, amikor célszerű az ősgyepet feltörni és mesterségesen újra telepíteni —, addig a mesterségesen telepített legelő esetében szántóföldi művelésre használt területen eleve olyan gyepnövénytársulást hozunk létre, mely az adottságok figyelembevételével céljainknak leginkább megfelel. E mesterséges legelőbe a legintenzívebb fű- és hereféléket válogatjuk össze, iparkodunk a maximális hozamokat biztosítani, még akkor is, ha ezáltal e gyepnövénytársulás élettartama néhány évre korlátozódik. A maximális hozam érdekében erőltetett termesztés hatására a növény kiéli magát, hozama, élettartama fokozatosan csökken, öt-hat éves termesztés után e gyepet feltörjük, s helyébe másutt újat telepítünk. A mesterségesen telepített legelő tehát nem jár a művelési ág megváltoztatásával, hanem az a szántóföldi területnek évelő növényzettel foglalt területe (hasonlóan a lucernához). A legelőgazdálkodás öntözéssel egybekötött intenzív változatának azonban a kedvező mennyiségi hozamon túl további számos gazdasági előnye is van. A kedvezően megválasztott fű—pillangós összetételű legelő fehérje—keményítőérték aránya kiváló, s így alkalmas egymagában is a szarvasmarhák nyári ellátásának biztosítására. Amikor takarmánymérlegünk tartósan fehérjehiányt mutat, élnünk kell az ezen a helyzeten könnyítő lehetőséggel. A legeltetés a takarmányellátás természetes formája. A legelő jószág napon, levegőn van, mozog, s így természetszerűbb, egészségesebb körülmények között él, mint istállózott társai. A legeltetés tehát az állat- egészségügyet kedvezően befolyásoló tényező. További előnye legelőgazdálkodásunknak a betakarítási munka elmaradása. A legeltetés nemcsak hogy hozzásegít állataink egészségesebb tartásához, hanem egyúttal automatikusan és majdnem ingyen oldja meg a betakarítás munkafolyamatát is. A szakaszos legeltetés pedig — ahol a napi legelőszakasz mérete ténylegesen a napi fogyasztásnak megfelelő nagyságra van meghatározva — nem teszi lehetővé, hogy a legelő jószág nagy területet bebarangoljon, indokolatlanul túl sokat mozogjon. Mindezek egybevetéséből természetesen következik, hogy akár intenzíven kezelt ősgyepeink, akár pedig mesterséges legelőink öntözése az állati termékek önköltségcsökkentésének igen hatékony módszere. A legelők telepítési költsége sok évre oszlik meg, öntözése, ápolása kevés költséggel jár, betakarítása a legolcsóbb, tehát a ráfordítása aránylag ala129
