Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés

vetkező évben már teljes értékű termelést ad (szemben a tavaszi telepítés fél termésével). Így tehát az öntözés biztosította nyár végi telepítés üzem- szerűbb és gazdaságosabb.

A lucerna vízigényének, öntözésének megértéséhez jó példát nyújt az INRA (Institut National de la Recherche Agronomique [TADLA-i] Marokkó) egyik kísérletének feldolgozása, mely szerint a hat kaszálás összesen 700 q/ha zöldtömeget adott.

Ezek szerint is az alábbi tapasztalatokat vonhatjuk le:

a) Kaszálásonként csökken a termés, ezért az első 2—3 kaszálás eredményességére kell elsősorban törekedni, mert ez teszi ki a termésnek legalább 2/3-át.

b) Ősz felé haladva nemcsak a kaszálásonként! hozam csökken és a kaszálások között eltelt idő növekszik, de növekszik az egységnyi szárazanyag-termeléshez felhasznált víz mennyisége is.

c) Kaszálás után kívánatos a zöldet minél hamarabb elszállítani vagy megszárítva betakarítani, hogy azt minél hamarabb követhesse az öntözés — ha kell fejtrágyázással is egybekötve —, mely viszont az alapja a gyors sarjadzásnak.

d) A kaszálás időpontjai agrotechnikai-biológiai alapon meghatározottak. Az öntözés időpontját (kaszálás után mielőbb) tehát ez határozza meg. Nagy aszály esetén két kaszálás közötti öntözésre is szükség lehet, de ennek legalább 8—10 nappal meg kell előznie a következő kaszálás időpontját, egyrészt azért, hogy hasznosulhasson, másrészt pedig hogy a túl nedves talaj ne akadályozza a betakarítást, ne károsítsa magát a növényállomány is.

e) Egy-egy öntözéshez felhasználandó vízadagnak — ha lehet — akkorának kell lennie, hogy az biztosíthassa a növényzet zavartalan fejlődését a következő kaszálásig. Ez adott esetben elérheti a 100—130 mm-t is. Ha a talaj víztározó képessége ennél kisebb, a sarjúhoz felhasználandó víz- mennyiséget két részletben kell kiadagolni (lásd az előző bekezdést is).

f) A kaszálások közötti idő változik egyrészt a termelési cél, másrészt a kaszálások száma szerint. Forrólevegős gyorsszárításnál gyenge sar- jút (zöld bimbó előtti állapotút) vágunk, melynek kifejlődéséhez kevesebb idő kell, mint a szénakészítéshez fejlettebb állapotban vágott lucerna esetében. Ugyanakkor ősz felé haladva a sarjadzás intenzitása lassul, egyre nagyobb idő szükséges egy-egy sarjú kifejlődéséhez. Mindez tehát azt jelenti, hogy két kaszálás közötti idő a 3—6 hét között változik, sőt nyár végén ez még valamivel meg is növekedhet.

g) Az öntözés végrehajtása szigorúan kötődik a közvetlen kaszálás utáni időponthoz, azaz a termeléstől függő menetrendnek van alávetve. Ezt a „menetrendet” szigorúan be kell tartani, mert amennyit késik a kaszálás utáni öntözés, megközelítően ugyanannyival tolódik el a sarjú kaszálása. Ez végeredményben a kaszálások számának csökkenéséhez, és így érzékeny terméskieséshez vezethet.

h) Miután az öntözés időpontja az agrotechnika (kaszálások) függvénye, ezen az esők sem változtathatnak. A csapadék azonban a meghatározott időpontban kiadandó öntözővíz mennyiságát már befolyásolja. Esők hatására csak részlegesen száraz talaj esetén annak öntözővízzel való feltöltését a mindenkori vízfelvevő képessége függvényében kell végeznünk.

i) A lucerna — mint a pillangósok általában — mélyen gyökerező növény lévén, az átnedvesítendő talajszelvény mélységét nagyobbra vehet122