Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés
Hazánk növénytermesztéssel hasznosítható területe korlátozott, tehát az élelmezési szerkezet megváltozásából is eredő többletigényt az átlagtermések fokozásával kell biztosítani. Itt jelentkezik döntő súllyal az öntözéses takarmánytermesztés jelentősége. Takarmánynövényeink az öntözést igen jól meghálálják. De nemcsak azért érdemes velük foglalkozni, hanem az öntözéses üzemben nehézség nélkül biztosítható az igényesebb fehérjedús takarmányok tömeges termesztése is. öntöző nagyüzemben a fokozott mértékű és intenzív típusú állattartás fehérjeigénye zömében az üzemen belül — közvetlenül vagy közvetve — biztosítható. Az előzőekben vázolt népgazdasági igény és kielégítésének kedvező lehetősége adja annak magyarázatát, hogy öntöző üzemeinkben milyen nagyarányú a takarmánynövények termesztése. A szántóföldi szálas takarmányok jelentős részét képezik szántóöntözéseinknek. 1974-ben például 63 602 ha szálas takarmányt öntöztünk meg, mely a rizs nélkül számított szántóöntözésnek 31,4%-a, azaz durván 1/3-a. Érthető és logikus az üzemek igénye a szálas takarmányok öntözésére. Az állattenyésztés szakosodása és koncentrálódása a kérődzők esetében is nagy telepeket hozott létre, ahol a tömegtakarmányokat a helyszínen kell minden évben kiegyenlített mennyiségben és összetételben megtermelni. Erre az öntözéses termelés a legmegfelelőbb megoldás, mert termésbiztonsága a legjobb és a szálas takarmányok mind kiválóan meghálálják az öntözést. A szálas takarmányok öntözésének elszámolóáron számított jövedelmezősége általában nem kedvező, nemegyszer még veszteséges is lehet. Látszatra tehát nem gazdaságos e növénycsoport öntözése, hacsak a növénytermelés síkján vizsgáljuk azt. A valóságban azonban az állattenyésztésen át az üzem egészére gyakorolt hatása rendkívül pozitív és számottevően gazdaságos is. Ugyanis a lényegesen nagyobb terméshozamai révén a főtakarmánytermő terület csökken s így lehetővé teszi ezen területmegtakarításon más jövedelmező árunövények termelését. A termésbiztonság lényeges javulása feleslegessé teszi a költséges beruházású tárolást, biztonsági tartalékok képzését. Öntözött szálas takarmányaink között a legnagyobb területet a lucerna és vöröshere foglalja el, mely növények nagy tömegű és biológiailag rendkívül értékes fehérjét állítanak elő. Ez javítja az állattenyésztés fehérjemérlegét és csökkenti a drágán vásárolt fehérjetakarmányok meny- nyiségét. A koncentrált nagy állattenyésztő telepek ma már vízöblítéses rendszerűek. Így a hígtrágya öntözéses hasznosítása a legolcsóbb és a legkézenfekvőbb. E telepek a hígtrágya-öntözéssel válnak komplex egységgé, mely területen érthetően e telep takarmányigényét kell előállítani. Így lesz a telep, a hozzá tartozó takarmánytermő terület és annak hígtrágyaöntözésével zárt termelési egységgé, melyben az öntözés aligha kerülhető el, és ahol nem számolható a termelt takarmány elszámolóáron, hanem az egész vertikum egységesen az állattenyésztésen keresztül. Öntözött szálas takarmányaink között a lucerna foglalja el a legelső helyet. Erősen kötött, magas talajvizes területen — és főleg pedig felületi öntözési mód alkalmazása esetén — a lucernát a vöröshere váltja fel, mely sekélyebben gyökerező növény, és jobban tűri a levegőtlen talaj- állapotot. Vetésterülete azonban országosan nem nagy terület, annak mintegy 10—15%-ára becsülhető. A vöröshere termelése, öntözése, mennyiségi és minőségi hozama azonban közel áll a lucernáéhoz és így joggal össze is vonhatók. 119
