Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés
b) A szőlő öntözése még nem érte el e művelési ágat joggal megillető arányt; csak 1499 ha-t öntöztünk 1974-ben. E nagy termelési értékű növény öntözése nagyobb arányokban indokolt. Szinte kizárólagosan esőz- tetve öntözzük (89,8%). Nagyon érdekes, hogy a szőlőben már a területnek több mint a felén (52,6%) felszín alatti nyomócsöves telepeket létesítve biztosítottuk az öntözést. E kultúra termeléstechnikája ezt maradéktalanul indokolja is. c) A gyümölcsösök öntözése már jelentősebb a szőlőnél (5942 ha volt), de ez sem fejezi ki e művelési ágban az öntözés jelentőségét, szükségességét. Az esőztető öntözés térhódítása itt is jelentős (89,1%), de ezen belül a felszín alatti nyomócsöves telepeké még nem annyira jelentős (30,7%), mint azt a szőlő esetében láthattuk. Az öntözési módokat vizsgálva elmondhatjuk, hogy a felületi öntözési mód jelentős a rizs, a kukorica, a rét-legelő vonatkozásában, de — a rizs kivételével — eddig folyamatosan veszített jelentőségéből. Ugyanakkor az esőztető öntözés elérte a 76,2%-os részarányt. A korszerű felszín alatti csőhálózati telepek azonban még csak 11,6%-ban vettek részt az öntözésben. Kisebb területi részarányuk ellenére nagyobb mértékben volt érdekelve ezen belül a kukorica, de főleg a szőlő és gyümölcsösök öntözése. A hordozható esőztető berendezések képezik még ma is öntözéseink zömét (64,1%). A kihasználtságuk is a legkedvezőbb (71,3%). Ugyanakkor pedig a szálas takarmányok öntözésében való részarányuk kimagasló (81,0%) éppen úgy, mint a répa-burgonya (86,7%) és a zöldség öntözéses termelésében (80,0%). 1.52.2 Kalászosok öntözése A kalászosok a legkevésbé öntözésigényes növényeink. Évjárattól függően előfordul száraz ősz esetén az őszi kelesztő öntözés, száraz tavasz esetén pedig egy csapadékpótló öntözés szükségessége. A kalászosok közül ma már gyakorlatilag csak a búza öntözése jön számításba, mert a tavaszi kalászosok termelésénél sokkal gazdaságosabb. Az őszi árpa helyett pedig ma már inkább termelnek ún. takarmánybúzát, mely termőképesebb, és főleg erős szalmája miatt sokkal biztonságosabb is. A ma termelt ún. intenzív fajták már rendelkeznek a búzaöntözés előfeltételét jelentő nagyfokú szalmaszilárdsággal. Búza A búza evapotranszspirációja ősszel, télen, kora tavasszal alacsony, és ezt az igényt az őszi—téli csapadék mindenkor biztosítani is tudja. Az Alföldön várható ETP-értékek: (részletesebben lásd az 50. oldalon levő táblázatban) márciusban 40 mm, áprilisban 80 mm, májusban 120 mm, júniusban 140 mm. A búza kritikus vízigénye szárba indulás után kalászolás-virágzás táján van, ami május elejének felel meg. Ekkor legérzékenyebb a vízellátottságra. Kísérletek szerint, ha ezen fejlődési szakaszában éri aszály, az a termést felére csökkenti. Éppen ezért indokolt, hogy fejlődésének ezen időszakában, tehát április közepétől május végéig biztosítsuk talaja optimális nedvességtartalmát, mert vízigénye ekkor szorosan megközelíti az ETP-értéket, azaz ebben a mintegy 6 hetes időszakban a 150—160 mm-t. Minél mélyebb rétegű, jobb vízgazdálkodású a talaj, minél bőségesebb a természetes csapadék, annál kevésbé van szükség az öntözésre. Ugyanakkor pedig a minél magasabb termelési célkitűzés a minél jobb vízellátottságot igényli. 111
