Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés

A rizstermelés devizamérlege ugyanis igen jó. Hacsak 30 q/ha-os átlagtermést veszünk is, és csak 50%-ot veszünk exportképes hántolt rizsnek, akkor is ha-onként 15 q fehérárut (étkezési rizst) állít elő a rizstermelés, mely 400$/t egységáron számolva 600 $/ha exportlehetőséget, vagy ugyanennyi importcsökkenést eredményez, És mindezt alárendelt minőségű, szikes, más növény gazdaságos termelésére alkalmatlan talajon. (Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Mezőtúr kedvezőtlen adottságú termelő- szövetkezeteit eddig is a rizs tette életképes, gazdaságosan termelő üzemekké.)

1.52 Szántóföldi növények öntözése

1.52.1 Szántóöntözéseink összetétele

Mezőgazdasági értelemben a rizs a szántóföldi növények közé tartozik. Különleges, állandó árasztást igénylő volta miatt mégis külön tárgyaltuk az 1.51 pontban. Éppen ezért e pontban már csak a rizs nélküli szántóöntözéseket fogjuk ismertetni.

A 16. táblázatban foglaltuk össze az 1974. évi öntözések adatait is abból a célból, hogy ezen év tényszámaival támasszuk alá megállapításainkat. E táblázatban öntözési módonkénti bontásban tüntettük fel az egyes növények öntözését (KSH-adatok).

A statisztikai felmérés szerint a 443 689 ha öntözésre berendezett területből („kapacitás”) a hordozható esőztető berendezések 277 158 ha-t, azaz az összes öntözési lehetőség 62,5%-át teszik ki, a félstabil és stabil esőztetőtelepek pedig 54 455 ha-t (12,3%-ot). így az esőztető öntözési mód mértéke domináló tényező. A felületi öntözés részaránya 101 793 ha (22,9%), míg az altalaj öntözés 10 283 ha (2,3%).

Ezen öntözési kapacitás kihasználtsága 1974-ben 69,3%-os volt, ami ebben a csapadékos évben igen jónak mondható. Megállapítható, hogy országos átlagban a helyhez kötött berendezések (felszín alatti nyomócsöves esőztetőtelepek és a felületi öntözés telepei) kihasználtsága alatta maradt a hordozható esőztetőberendezéseknek. Míg az előbbieké 65,3% és 64,6% volt, addig a hordozhatóké 71,3%. E számok önmagukban is igazolják azt a gyakorlati tényt, hogy helyhez kötött berendezések esetében azok egész területén rendszeres öntözéssel számolni nem lehet. A példaként bemutatott 1974. év pedig még szélsőségesen kedvező kihasználást jelent, mert az egyébként ritkán alkalmazott búzaöntözés részaránya ez évben a száraz tavasz miatt kiemelkedő volt. (A rizs nélküli szántóöntözés 202 513 ha-jából megközelítően 59 689 ha, azaz annak 29,5%-a.) E tényt a gazdaságosság számításánál eleve figyelembe kell venni.

Az egyes növények öntözését vizsgálva, eleve figyelembe kell ven- • nünk, hogy bizonyos növények, növénycsoportok szorosan vagy csak nagyobb arányokban, de bizonyos öntözési módszereket igényelnek, vagy legalábbis előnyben részesítenek. E tényeket a 19. melléklet is egyértelműen kimutatja.

A rizs termelése növekvő területi felfutású és érthetően kizárólagosan a felületi öntözésre korlátozódik, sőt ezenbelül is az árasztásos öntözésre, a speciálisan erre a célra kialakított rizstelepeken.

A kukorica öntözése, a maga 19 440 ha-jával aránytalanul kicsi (a rizs nélküli szántóöntözésnek csupán 9,0%-a), mintegy 2/3-a a répaöntözésnek, holott a kukorica országos átlagban a búza után a legnagyobb területen termesztett növényünk. E tény nem káros jelenség, mert a ku109