Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek

detén a jellemző üzemállapotokra készített órarend szerinti vizhozam-szabályozás). Az órarend alapján a fürtvezetők minden kötöttség nélkül végezhetik a hozzájuk benyújtásra kerülő vízigények kielégítését az órarendben megadott vízhozamok fogyasztásának esetleges túllépése azonban csak az egész rendszer üzemvezetőjének előzetes hozzájárulásával engedhető meg.

Mindegyik szabályozási módnál ügyelni kell arra, hogy a vízhasználatok csak a részükre engedélyezett vízhozamot vegyék ki a főcsatornákból, mert ellenkező esetben a lejjebb levő vízhasználatok nem jutnak az őket megillető vizmennyiséghez (főképpen a csúcs-vizfogyasztás idején), ami öntözési üzemzavarokhoz, a betervezett többtermés elmaradásához, perekhez vezethet. Az ellenőrzést a főcsatorna zsilipéinél, valamint a vízhasználatok vizkivételi helyeinél végzett folyamatos vizhozamméréssel lehet kielégítő módon végrehajtani (ennek módjait az 1.134.2. pont ismertette).

Öntözővíz szállítására is igénybe vett belvízcsatornáknál rendszerint felső vezérlést kell alkalmazni, mivel a belvízcsatornák bögézettsége rendszerint nem teszi lehetővé az alsó vezérlést. Ezenkívül ennél a módszernél - leálláskor - alacsonyabb vizszintek alakulnak ki, mint az alsó vezérlés esetén. A felső vezérlés mellett - gravitációs vízkivételek esetén - a viz szinttartás fel vízi és alvizi is lehet. Sőt esetleg a két módszert kombináltan kell alkalmazni. Erre jó példa a fajszi esőztetőfürt esete:

Az esőztetőfürt két tápcsatornája a szükséges öntözővizet a kalocsai belvizrendszer I. számú főcsatornájából (az un. ''Vajas"-ból) kapja, (lásd a 25. ábrát). A vizszinteket rendkívüli pontossággal kell minden időben szabályozni, mivel az északi tápcsatornánál- a 89,00 m A.f. -i szintnél alacsonyabb vizállás esetén a tápcsatorna az északi nyomásközpont teljes üzemeltetéséhez szükséges vízhozamot nem tudja szállítani, viszont- a 89,00 m A.f. -i szintnél magasabb nyári vizállás az északi tápcsatornától északra levő területrészen már annyira visszatorlasztja a tala’j- viz beáramlását, hogy a 30-40 mm-nél nagyobb esők belvízkárokat okozhatnak (a téli félévben ezért a max belvizszintnek az északi tápcsatornánál a 88,70 m A.f-i szintet nem szabad meghaladnia).

Hasonló a helyzet a déli tápcsatornánál is. A vizkormányzást ezért a kellő pontossággal csak úgy lehet elvégezni, ha az átbocsátásra kerülő vízhozamokat a bátyai zsilipnél és a homoródi zsilipnél a naponta előre megadott program (órarend) szerint szabályozzák. A homoródi zsilipnél ezenkívül arra is ügyelni kell, hogy a felvizszint a 89,00 m A.f. -i szinttől 5 cm-nél nagyobb mértékben a nyári félévben soha se térjen el (ezzel a zsilippel tehát az északi tápcsatorna irányába felvizszint szabályozást, a déli tápcsatorna irányába felvizszint szabályozást, a déli tápcsatorna irányába pedig felső vezérlést kell végezni). A dusnoki zsilipnél csak felvizszint-szabályozásról kell gondoskodni. Az üzembiztonság növelésére a homoródi zsilipnél és a dusnoki zsilipnél a felvizi oldalon túlfolyót, a- 101 -