Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek

1.113. Az öntözőrendszerek vízelvezető főcsatornáinak tervezése

Az öntözőrendszer tervezése során a felesleges vizeknek (túlságosan nagy mennyiségű csapadékvizeknek, az öntözés csurgalékvizeinek, rizstelepekről és halastavakról lecsapolásra kerülő vizeknek) az időbeni elvezetését is meg kell tervezni. A meglevő belvizi főcsatornahálózat rendszerint nem elégiti ki az öntözés ezirányu igényeit, ezért a belvizi csatornahálózatot sűríteni, a belvizi főcsatornák kapacitását pedig - bővítéssel - növelni szükséges, nemcsak a felületi öntözés, hanem az esőztető öntözés bevezetése esetén is.

A csatornahálózat bővítése során a helyes táblásitás szempontjait a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kivül a nyomvonal tervezésénél a meglevő főbb tereptárgyakat (műutakat, vasutakat, elektromos távvezetékeket, településeket stb.) sem. Arra is ügyelnünk kell, hogy a már kialakított mezőgazdasági, nagyüzemi táblákat is csak egészen kivételesen szabad átszelnünk, lehetőleg a táblahatárokon kell a csatornát vezetnünk. De igen fontos szempont az is, hogy a lehető legkevesebb földmunkával lehessen az öntözőcsatomát majd megépíteni, ezért kerülni kell a nagyobb terepmélyedéseket és kiemelkedéseket.

Az öntözendő területen (öntözőfürtön) belüli csatornahálózat nyomvonalának megtervezésénél is ügyelni kell a fenti szempontokra, de ezenkívül arra is nagy gondot kell fordítani, hogy a csatornahálózat révén kialakított uj táblásitás a mezőgazdasági nagyüzemek igényeit a lehető legnagyobb mértékben kielégítse. A legfontosabb követelmény az, hogy 400-700 m széles és 1000-1200 m hosszú téglalap vagy romboid alakú táblákat alakítsunk ki. Lehetőleg derékszögű négyszögek kialakítására kell törekedni, de nem jelent különösebb hátrányt az sem, ha a táblák a derékszögtől kismértékben eltérnek, 60°-nál hegyesebb szögű táblákat azonban már kerülni kell. A csatornahálózat nyomvonalainak kialakításánál a legcélszerűbb módszer az, ha a behálózandó területen két főirányt jelölünk ki, amelyek egymásra merőlegesek vagy legalább is közel merőlegesek. Főirányul mindig a behálózandó területen belüli leghosszabb terepmütárgy-szakaszt (műutat, vasutat) válasszuk. így érhetjük el ugyanis, hogy a lehető legkevesebb háromszög alakú tábla keletkezzen a területen. A csatornahálózatot ezután a főirányokkal párhuzamosan alakítjuk ki oly módon, hogy a terep gerincein vezetjük át az öntözőcsatornákat, a terep mélypontjain át pedig a levezető csatornákat. Először a főbb (nagyobb) csatornák nyomvonalait kell megszerkeszteni és csak azután a mellékcsatornákat. A szerkesztés során az a fő szempont, hogyjő táblásitást érjünk el és nem az, hogy minél kevesebb földmunkát kelljen elvégezni. Ugyanis a földmunkát csak egyszer kell elvégezni (ennek többletköltsége tehát csak egyszer - az építéskor - jelentkezik); a rossz táblásitás miatt viszont a gépi talajmüvelés során minden évben többször is jelentkeznek a rossz tábla miatti többlet- 60 -