Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek

növekedés

k

limatikus feltételeket és megfelelő tápanyagutánpőtlást feltételezve) nem haladja meg a 20-25%-ot.

A talajban rendelkezésre álló vízmennyiséget azonban nemcsak a növény fogyasztja, hanem annak egyrésze a talaj felületéről elpárolog. A párolgás és a párologtatás után együttesen eltávozó vízmennyiséget a növény vízszükségletének (evapotranszspirációnak) nevezzük. Egy-egy növényfajta evapotranszspirációs együtthatója adott klimavidéken jól meghatározható érték. Ebből az következik, hogy a "száraz" gazdálkodással elérhető maximális termésmennyiség kiszámítható. A további termésekhez már öntözővízre van szükség, melynek elméleti értékét az elérendő többlettermés és a vízfogyasztási együttható szorzata adja. A hazai jellemző csapadékokat a 3. táblázat, a kukorica öntözési formájának egyik számítási módját pedig a 4. táblázat tartalmazza.

A növények - fejlődésük különböző szakaiban - változó mennyiségben igénylik a vizet. Ezt dinamikai vízigénynek nevezzük és a vízfogyasztási görbével ábrázoljuk (lásd a 4. ábrát).

4. ábra

Kukorica vízfogyasztási görbéje

A vízfogyasztási görbe alapján a talaj dinamikus vizháztartási vizsgálatát is elvégezhetjük, melynek során az adagolandó öntözővíz mennyiségét és az öntözés időpontját is meghatározhatjuk. Ezt Salamin Pál a "Vizháztartási vizsgálatok" cimü MTI jegyzetében részletesen is tárgyalja.

Az igy kiszámítható öntözési normák azonban csak az olyan öntözőte- 29 Transzpirdció