Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

2. A halászat tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái

2. A HALÁSZAT TERVEZÉSI, ÉPÍTÉSI, ÜZEMELTETÉSI ÉS FENNTARTÁSI MUNKÁI

2.1. Általános halászati ismeretek

2.11. A haltenyésztés általános szempontjai

Ebben a fejezetben a halbiolőgiai általános kérdésekkel nem foglalkozunk, mivel azt alapismeretként tételezzük fel. Itt ezért csak az alábbi néhány speciális kérdésre térünk ki.

2.111. A halbiológia vízminőségi kérdései

A vízminőségi kérdések az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséget kapnak hazánkban is, amivel az ipar fejlődése és a mezőgazdasági ke- mizálása az élővizek rohamos romlását okozza. Ezt a folyamatot a vízügyi törvény és a vizek védelme érdekében hozott külön rendelkezések, valamint a szennyvíz-levezetési dijak és a szennyvizbirságok is egyelőre csak fékezni tudták, de meggátolni mégnem. Különösen súlyos a helyzet a Nádor völgyében, ahol a fűzfői és a péti ipartelepek szennyvizei már csaknem teljesen használhatatlanná tették a Sédet, a Nádor-csatornát és a Sió alsó szakaszát. A Hemádon és a Sajón évente többször is levonul egy-egy szennyvizhullám, ami e folyók és a Tisza halállományát elpusztítja, a Tiszavölgyben létesített halastavak számára pedig időszakos viz- korlátozásokat jelent. A Dunában is károkat okoz a vízszennyeződés, mivel rossz izüvé teszi a halak húsát. Különösen károsak ebből a szempontból a fenol-vegyületek. 1965 tavaszán rendkívül nagymérvű halpusztulást észleltek a Balatonon, amit valószínűleg a mezőgazdasági kártevők ellen felhasznált pesticidek okoztak.

A felsorolt néhány példa is élesen rávilágít arra, hogy a viz minőségének problémája a haltenyésztés legnagyobb jelentőségű kérdésévé vált.

A szennyvizek közül nem mindegyik káros a halakra. Sőt vannak olyan szennyvizek is, rmelyek a haltenyésztés szempontjából hasznosak (pl. a sok haltáplálékot tartalmazó, mérgező anyagoktól mentes kommunális szennyvizek). A haltenyésztés szempontjából csak azok a szennyvizek károsak, amelyek mérgező anyagokat (elsősorban túlzottan savas vagy túlzottan lúgos vizet) vagy a hal húsának izét megrontő anyagokat (pl. fenol) tartalmaznak.

A haltenyésztés vízminőségi normái 1967-ig még nem nyertek meg- állapitást. Ezért erre vonatkozóan csak ideiglenes előírás van (5/1966/1.23/ Korm. rendelet). E szerint a határértékek a következők:- 205 -