Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.3 Öntözőtelepek és hordozható öntözőberendezések

kagépek szkréperek, grederek, dózerek hiánya miatt kézi erővel és sán- colő ekékkel - tereprendezés nélkül - épültek. így csak kereszt-szálli- tásokről lehetett szó, ami rengeteg szabálytalan anyagárok keletkezését okozta. Ezek nemcsak számottevő mértékben csökkentették a művelhető területet, hanem a gépi szántást, vetést, növényápolást, az öntözést és a betakaritást is akadályozták. Ezen a helyzeten még csak rontott, hogy később az anyagárkokat - ugyancsak keresztszállitással - sáncoló ekékkel és dózerekkel betemették, mivel ezáltal az anyagárkok még szélesebbé váltak (csak "szemre" tűntek el). Ezeken az öntözőtelepeken gyakran lehetett látni, hogy az anyagárkokban és a tereprendezetlen természetes mélyedésekben a traktorok elsüllyedtek és körülöttük kézi kaszások vágták a szénát. Ezt a korszakot az 1086/1955 MT-i rendelet zárta le, amely kimondta, hogy a felületi öntözőtelepeket csak tereprendezéssel (anyagárkok nélkül!) szabad épiteni.- 1955-1960 között számottevő öntözés-fejlesztés nem volt.'Ebben az időszakban csupán korszerűsítési munkákra került sor, ebben az időszakban alakultak ki a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek keretei.- 1960-1963 között csapadékszegény, aszályos időjárás uralkodott, ami - a szocialista nagyüzemek kialakulásával egyidejűleg - az öntözés rendkívül nagymérvű elterjedését okozta. (95 000 ha-röl 3 év alatt 350 000 ha-ra növekedett az öntözésre berendezett terület). Az ugrásszerű fejlődés hátrányokkal is járt: túlságosan előtérbe kerültek a provizórikus megoldások (az un. "egyszerű" és "egynyaras" felületi és a hordozható esőztető berendezések) ezenkívül a gazdaságok nem is voltak felkészülve az öntözéshez.

A történelmi visszapillantásból a következő következtetés vonható le: a korszerűsítés végrehajtásánál mindezek előtt azt kell megállapítani, hogy a kérdéses öntözőtelep mikor, milyen technológiával, hogyan épült. Az 1937 előtti telepek közül alig maradt meg egy-kettő, ezek korszerűsítése lényegében teljesen uj öntözőtelep létesítésével azonos. Az 1938-1955 között épült öntözőtelepek, valamint az 1960-63 között létesített "egyszerű" szántóföldi öntözőtelepek korszerűsítésénél először azt kell - alapos gazdaságossági vizsgálattal - eldönteni, hogy érdemes-e ezeken továbbra is felületi módot alkalmazni, vagy pedig esőztetőfürtbe célszerűbb-e bekapcsolni (esetleg félstabil öntözőteleppé átalakítani)? Ebben az esetben ugyanis a meglevő öntözőcsatornákat és rizsgátakat dózerekkel meg kell szüntetni (szét kell túrni ezáltal helyüket és az agyagárkok helyét a mezőgazdasági terrhelés számára visszaadni), majd a földalatti nyomőcsőhálózatot megépíteni. Ha viszont továbbra is felületi öntözési módot célszerűbb alkalmazni, akkor el kell dönteni, hogy mely teleprészeken maradjon meg a földcsatornás megoldás és melyeken célszerűbb héjcsatomás, nyomócső- vezetékes és tömlős megoldásokat alkalmazni. Ezután - távszállítással - fel kell tölteni az összes anyagárkot, majd a szükséges tereprendezést kell- 171 -