Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)
II. Dávid László: Öntözőfürtök vízszolgáltató műveinek üzemeltetése - 5. A vízkormányzás részletkérdései
A bemérés három lépésben történik: 1. a műtárgyak pontos beszabályozása 2. hidraulikai bemérés 3. tartós üzemi vizsgálat. A vizszinsz abályozók beszabályozását igen nagy körültekintéssel kell elvégezni. Mivel a műtárgyon átfolyó vízhozamok nyilvánvalóan különféle nagyságú hidrodinamikus erőhatásokat gyakorolnak a vizszinszabályozókra és ezen keresztül a vizszintartás pontosságára, ezért a beszabályozást nem a kiépítési azaz a maximális vízhozamra célszerű elvégezni. Ez fejti ki szélső értékként ugyanis a legerősebb hatásokat és üzem közben nagyon kis tartóssággal jelentkezik. E meggondolások miatt a beszabályozást az 50%-os tartósságu vízhozam értékre javasoljuk elvégezni. Ez az érték, mint korábban láttuk, a maximális érték 50-70%-ra tehető. A felvizszinszabályozók beállítása két lépésben, száraz és üzemközbe- ni (vízbe merült) állapotban történik ! 17, 18, 19. !. A berendezés vázlatát a 35. ábra mutatja be. Először a száraz helyzetet kell beállítani. A száraz helyzet egyensúlyának feltétele, hogy a és a G ^ erők nyomatéka a 0 pontra egyenlő legyen. A erő alátámasztásától jobbra eső vasszerkezet és az ellensúly súlya, a Gj pedig az alátámasztástól balra levő vasszerkezet önsúlyának eredője. Ebben a helyzetben a szerkezet szerkesztésből adódóan a G^ erő nyomatéka nulla. Az egyensúlyt a G^ erő változtatásával, azaz az üres hengerként kialakított ellensúlyba helyezett sulyokkal kell beállítani. A száraz beállítás utána Gg ellensúlyt nem szabad már változtatni. Ezzel elértük, hogy a G ^ és G- erők nyomatéka a forgáspontra minden helyzetben azonos legyen. így O az üzemi állapot beállításánál már csak az F és G^ erők nyomatékét kell vizsgálni. A forgásponttal azonos magasságú, tartandó felvizszin mellett a szerkezet zárt állapotban a zárás-nyitás határán van. Ekkor a G^ ellensúly nyomatéka ellensúlyozza az úszó alsó felületére ható F erő nyomatékét. A palástra ható viznyomás eredője nem képez nyomatékot, mivel a hengerfelület tengelye azonos a forgástengellyel. Az úszó tetején, a vízfelszínen levő kis perem az érzékenység fokozására szolgál, hogy már 1-2 cm-es vizszinemelke - dés nyissa az elzárőszerkezetet. Az F erő nyomatékának egyensúlyozása a G^ ellensúly változtatásával biztosítható. A beállításhoz a szabályozott felviz- szintet kell előállítani. A beszabályozás után a hengeres ellensúlyokat le kell zárni és a súlyokat nem szabad a későbbiekben változtatni. Az alvizszinszabáiyozók beszabályozása üzemi állapotban történik. A berendezés vázlata szintén a 35. ábrán látható. A forgástengely magasságába eső szabályozott alvizszint előállítása esetén az úszó alsó felületére ható F viznyomás forgáspontra ható nyomatéka tart egyensúlyt az egész vasszerkezeti G önsúlyából származó nyomatékkal. A szerkezet önsúlyának G eredője mindig a forgástengelytől jobbra kell legyen. A beszabályozás a vízszintes és függőleges irányba állítható, állandó súlyú ellensúly mozgatásával történik úgy, hogy az előirt alvizszint mellett a szerkezet éppen zárjon. 97
