Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)

I. Budavári Kurt: Főművek üzemeltetése - 5. Öntözővíz-szétosztási üzemrend a főcsatornáknál

az épen üzemeltetett bőgőkben kell maximális Uzemvizszintre a csatornák víz­állását felemelni. Ha valamelyik bögében nem tudjuk kiosztani a rendelkezésre állő összes vízhozamot, akkor a különbözetet az alsőbb szakaszokra osztjuk ki, ahol normális iizemvizszint tartása mellett folytonos-, vagy szakaszos szét­osztással elégítjük ki ez idő alatt a vízhasználókat. A szakaszrendek időtartamát annak megfelelően kell meghatározni, hogy milyen mértékben települt be a szakasz öntözőteleppel, illetve milyen azok vizmenny is égigénye. Ennél hosszabb időre lehetőleg ne adjunk egy-egy sza­kaszra tovább vizet (egyrészt a csatornák biztonsága érdekében, másrészt azért, mert a szakaszidő elhúzódása esetén a többi szakaszok vízhasználói elvesztik a türelmüket). A szakaszrend idejének meghatározásánál arra is figyelemmel kell len­ni, hogy az utolsó szakaszról az első szakaszra való visszatéréshez feltölté­si időre van szükség. Akkor járunk el helyesen, ha az utolsó szakasz időtar­tamának vége előtt 1-2 órával már megkezdjük az első szakasz fokozatos fel- töltését. Vigyázni kell arra, hogy a szakaszidő befejeztével a vízhasználók to­vább ne vételezzenek, mert ez már a bögék tartalékvizmennyiségének a felemész­tésével járna. Ha pedig emiatt az Uzemvizszint leszáll, az uj szakaszidő be­következésekor nem indulhat meg azonnal a vízszolgáltatás, mert a szükséges vizszintet előbb vissza kell állítani. Különösen a szivattyús vízhasználók tud­ják ezt a helyzeti előnyt kihasználni, mert a csatorna vizszintje a szivattyú teljesítményét alig befolyásolja. Az öntözőrendszerekben és öntözőfürtökben az öntözővíz szétosztását célszerűen a gazdaságok vízigénye és a vizszétosztási Uzemrend alapján lehet elvégezni. A szivárgási veszteségek csökkentése szempontjából előnyös, ha a csatornahálózat minél nagyobb részét szakaszosan üzemeltetjük. Ezzel szem­ben a nagyüzemi öntözőgazdaságok számára az előnyös, ha az öntözővizet fo­lyamatosan kapják (mert öntözőbrigádjaikat csak igy tudják folyamatosan fog- lakoztatni). Ehhez viszont az szükséges, hogy a fő-, és mellékcsatornák, vala­mint a nagyüzemi öntözőtelepek fő elosztócsatornái folyamatos vízellátásban részesüljenek és csak a kis telepeknél, valamint a nagyüzemi öntözőtelepek mellék-eloszt ócsatornáinál, öntözőcsatornáinál és időleges csatornáinál en­gedhető meg az időszakos üzemeltetés. A két - egymással ellentétes - érdek összeegyeztetésére az öntözőrendszerekben a viz szétosztását legtöbbször kombinált módszerrel végezzük el. Uj öntözőrendszerek tervezésénél, vala­mint a régiek korszerűsítésénél arra kell törekedni, hogy a rendszer fő-, és mellékcsatornái folyamatosan, a mellékelosztőcsatornák és az öntözőcsator­nák pedig időszakosan (periodikusan) működjenek. Régi, túlterhelt öntözőrend­szereknél azonban a vízveszteségek csökkentése (és ezáltal a magasabb hatás­fok elérése) érdekében megengedhető, hogy a mellékcsatornák egy részét is időszakosan üzemeltessük, ilyenkor az öntözőbrigádokat egy-egy öntözőtelepen belül nem lehet folyamatosan foglalkoztatni, ezért- vagy társulat utján oldjuk meg az öntözés végrehajtását, ilyenkor az öntöző­brigádokat a társulat alkalmazza és az egyes öntözőtelepekről átcsoportosít­ja a soronkövetkező öntözőtelepre,- 25 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom