Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)

III. Deseő Dénes: Öntözőtelepek és hordozható öntözőberendezések üzemeltetése - 3. Nyíltcsatornás felületi öntözőtelepek üzemelése

törekedni, hogy a célt elérő, jő hatásfokú, de gazdaságos megoldást valósít­sunk meg. A szivőtér (akna) kiképzése üzemelésileg akkor helyes, ha nem növeli meg az emelőmagasságot és megakadályozza azt, hogy a szívótoroknál felgyor­suló viz a meder anyagát megbontsa. Az előbbi feladat úgy érhető el, hogy a szivótér minél nagyobb felületen érintkezzék a szabad viztérrel. Egyszerű ese­tekben is célszerű a szivóterek határoló mederrészt legalább rőzsefonással, kőrakattal stb. burkolni. A szívó- és nyomóvezetéket célszerű minél kevesebb és minél enyhébb töréssel kialakítani. Kedvező, ha a szivőszájnál konfuzor, a kiömlő nyílásnál diffuzor kialakítást alkalmazunk. Ha a szivószáron lábszelep szükséges, an­nak mérete ne szűkítse le a szelvényt. Szürőkosár alkalmazása a halászati tör­vény értelmében kötelező. A szivókosár legyen nagy méretű és takarítsuk gyak­ran, mert a szivőszáj körüli felgyorsuló vizmozgás rendszerint sok uszadékot visz rá. A szürőkosár eltömödésének mértéke kiszámíthatatlan és ezért vélet­len jellegű ellenállás változásokat eredményez a vezetéken. Ez a vízmérési módok alkalmazási körét általában a nyomóoldali mérésekre korlátozza. A nyomőoldalon célszerű a kitorkoló él fölött 1-1 1/2 d vizoszlop taka­rást biztosítani. Ebben az esetben biztosítható a jó szivornyahatás. A szivor- nyahatás jóságát ezen felül a szerelésnél használt csődarabok és idomok sze­relésének pontosságával, a tömítőgyűrűk ép elhelyezésével, csavarok gondos és egyenletes meghúzásával lehet biztosítani. Ha túl nagy méretű a cső és hosszú a vezeték, célszerű lehet a papirtömitőgyürük helyett gumigyűrűk al­kalmazása. Jól működő szivornyahatás esetén fontos, hogy a szivattyú után visszacsa­pó szelep kerüljön beépítésre. Egyszerűbb esetekben megfelel a vezeték tető­pontján elhelyezett légbeeresztő csap. Üzem során a csap zárva tartandó. Le­álláskor a csapot ki kell nyitni, hogy a levegő behatolhasson és megakadályoz­za a szivattyúzott víznek a szívott térbe való visszaáramlását. Nagy csőveze­tékek esetén kellően nagy beeresztő nyilás szükséges. A több m^/s vizszálli- tásu szivornya a 1/4-1/2 colos vízcsapon beereszthető kis mennyiségű leve­gőt magával ragadja, a vízhozam ugyan némileg csökken, de a szivornya nem áll le. Lábszelepes szivattyú esetén, ha jő a lábszelep, az megakadályozza a visszaáramlást, ott ilyen berendezések csak biztonságból építendők be arra az esetre, ha a lábszelep fennakadt volna. Mesterségesen szabályozott vízfolyásokból történő vízkivételeknél a szí­vott vizsz int viszonylag állandó. Ezért itt fix állások rendszerint jól megfelel­nek. Természetes vízfolyások csatornázatlan szakaszán a vizjáték nagy, sok­szor csak úszóra helyezett szivattyúkkal lehet a feladatot megoldani. Az eme­lőmagasság változásának rögzítését naponta el kell végezni az üzemelési nap­lóban. Ezért a szívott oldalon mindig vízmércét kell elhelyezni. A nyon őoldali öntözőcsatornában az üzemelés minőségét a szivattyúállás azzal igazolja, hogy az üzemelési naplóban naponta vezeti a felvizi vízállást. Vízmércének tehát a szivattyúállás után az öntözőcsatornában is kell lenni. A naponta kialakult geodéziai emelőmagasságot az alvizi és felvizi vízmércék vízállásaiból kell- 142 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom