Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)
III. Deseő Dénes: Öntözőtelepek és hordozható öntözőberendezések üzemeltetése - 3. Nyíltcsatornás felületi öntözőtelepek üzemelése
zők is elismerik, hogy ez olyan gazdasági kérdés, amelyet a termelőnek tisztáznia kell, hiszen ennek megvalősitása a beruházás során jelentős többletköltséget igényel. A vizigény mennyisége és időponti meghatározása mind a felületi, mind az esőztető telepeknél tehát már a tervezéskor döntő, hiszen a tervezésnek megfelelően méretezett hálózattal a tervezettnél nagyobb vizmennyiségeket kiadni nem lehet. Ezért a vizigény meghatározása az az alap, amelyre az egész tervezést kivitelezést épiteni kell. A gyakorlatban azonban az időjárás rendszerint nem úgy alakul, mint ahogy terveztük. Általános gyakorlat az, hogy a tervezettnél többször esik az eső és igy annál kevesebb vizhozamot, vizmennyis éget kell kiadni. Az öntözés igazi nagy terméstöbbletei mégis főleg egy-egy szárazság alkalmával kiugrőak. Viszont a 10-20 évenkinti rendkivüli aszályok igen magas vizigényére nem érdemes a telepeket kiépíteni, hiszen ez aránytalanul drága kivitelt és az átlagos években túl hosszú időn át igen alacsony kihasználási fokot eredményezne. Ezért méretezzünk a 85%-os augusztusi vízkészletekre, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden telepet úgy készítünk el, hogy 5 évből 4 év rendes vízszükségletét ki tudja elégíteni, 1 évben esetleg némi korlátozással kell számoljon. Ez egyaránt vonatkozik az esőztető és felületi öntözőtelepeinkre. 3. Nyiltcsatornás felületi öntözőtelepek üzemelése A vizkivételi mü lehet gravitációs és szivattyús. A gravitációs vizkivételi mü korszerű kivitelben lehet négyszögszelvényü csavarorsós, vagy fogasrudas táblás zsilip, telt szelvénnyel üzemelő körszelvényű csöves zsilip, táblás zárőszerkezettel, vagy palástos vizadagoló. Az 1. alatti követelmények közül a zárhatóság viszonylag könnyen megoldható. A kezdetleges kézi mozgatású fatábla öntözőtelep vizkivételi müvéhez nem korszerű megoldás és nem használandó. A vízhozam meghatározása érdekében mindhárom korszerű megoldás esetén rögzíteni kell a felvizszint mindenkori állását. A táblás és csöves zsilipeknél ebből a célból az alvizszint ismerete is szükséges. A négyszögszelvényü táblás zsilipnél a vízhozam meghatározására a Q = p. a . b [' 2 gh képlet használható, ahol 3 Q = az átfolyó vízhozam m /s p = a vizhoz amtényező, értéke 0, 5-0,75 közötti átlagban, a = a zsilip szélessége méterben, b = a zsilip nyitása méterben, g = 9, 81 m/sec2 h = a felviz és alvizszintek különbsége méterben. Ha forgószárnyas vizsebességmérő szárnnyal a zsilip közelében az átfolyó vizhozamot mérjük, az a, b, h adatokat ebben az időben rögzítjük, a p tényleges értéke meghatározható. Mivel a p a h függvényében változik, cél- 140 -
