Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)

III. Deseő Dénes: Öntözőtelepek és hordozható öntözőberendezések üzemeltetése - 2. Az öntözővízszükséglet meghatározása

zásáig mennek el, hanem evapotranspiráciős adatok figyelembevételével kívánják meghatározni az egyes öntözések vizszükségletét is.

Az 1964. évi prágai ICID kongresszus anyagában szerepel Pycha cseh kutató ismertetése arról, hogy milyen sikeresen végzett burgonyaöntözést úgy, hogy a vízigény mennyiségét és az öntözés időpontját a talajnedvesség rendszeres méréséből határozta meg.

Ugyancsak a prágai kongresszus anyagában szerepel hasonló témájú nyugatnémet beszámoló is.

Hasonló hazai kísérleteket folytat a VITUKI is és Kisújszállási ÖRKI részleg is, sőt f. évben megkísérlik a Középtiszavidéki VÍZIG szaktanácsadási hálózata utján a megfigyelések eredményeit az öntözési időpontok konkrét megadásához felhasználni.

Külföldi irodalmi adatok alapján feltehető, hogy kialakítható lesz olyan módszer, amely tehát nemcsak a vízmennyiséget, hanem az egyes öntözések időpontját is páranyomásból, telítettségi hiányból, hőmérsékletből stb. meg fogja adni.

Legkézenfekvőbbnek mégis a talaj pillanatnyi nedvességállapotából való kiindulás látszik, mint azt a prágai kongresszus is jelezte.

Nem mindegy ugyanis, hogy a vizháztartási egyenlet alapján számított vízmennyiséget hogyan, mikor, hány alkalommal és mely alkalommal milyen adaggal biztosítjuk.

A tenyészidő folyamán a növény számára szükséges vízmennyiség ugyanis rendszerint jóval több, mint amit a talajnak a növény gyökerei átjárt zónája magába tud fogadni úgy, hogy a talaj hézagtérfogatának még legalább 18-25%-át levegő tölthesse ki.

Közismert az is, hogy a növények vízigénye és talajlevegőigénye változik növényenkint, de az igény, illetve viztürőképesség növényenkint is változik a növény fejlődésének egyes szakaszaiban.

A jól megszervezett, helyes vízmennyiséggel és helyes időpontban végrehajtott öntözések sorozata hivatott annak biztosítására, hogy a gyökerek által átszőtt talajzóna lehetőleg az egész növényi tenyészidő folyamán a növénynek és a növény fejlődési szakaszának megfelelő optimális nedvességtartalommal rendelkezzék. Bármilyen jő módszereket is használunk a talajnedvességtartalom meghatározására, ezt a feladatot véges számú öntözéssel csak megközelíthetjük, de tökéletesen meg nem oldhatjuk. A gyakorlat az lesz, hogy az öntözés pillanatában a talajt az optimumra, vagy kissé a fölé telitjük, majd az idő múltával az állapot mind távolabb jutva a kezdeti magas telítettségtől, a holtvizi kapacitás felé közeledik. Az öntözések legtávolabbi időpontját az az időtartam szabja meg, amely alatt a gyökérzóna a növény viztürési telítettségétől a holtviz kapacitásig kiszárad. Ennél hamarabb kell az öntözést megkezdeni. Esőztető öntözés esetében az egyszeri öntözés adagja tetszés szerinti kicsire csökkenthető. Műszaki akadálya a tökéletes megoldásnak nincs. Azonban minden uj öntözés újabb áttelepítési igényt képvisel, ami drágítja az öntözést. A még gazdaságosan elvégezhető áttelepítések száma lesz az a gyakorlati gazdasági határ, amely meghatározza azt, hogy mennyire tudjuk az elméleti optimumot a tényleges üzemelés utján megközelíteni. Hazai jól jövedelmező konyhakerti öntözéseink 8-10- 136 -