Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)
II. Dávid László: Öntözőfürtök vízszolgáltató műveinek üzemeltetése - 5. A vízkormányzás részletkérdései
Az elmondottakból kitűnik, hogy az üzemeltetés során nemcsak az igények, hanem a veszteségek is jelentősen változnak az idő függvényében. E változás vizsgálata az üzemeltető érdeke és feladata. A vizforgalmi adatok ismeretében lehetőségünk nyilik az üzemeltetés különféle, az előző részben ismertetett hatásfokainak számitására. A szolgáltató részére elsősorban a kiszolgáltatott és a betáplált vizmennyiségek arányát kifejező hatásfok a legfontosabb. Ez kifejezi egyben azt a tényt is, hogy a szolgáltató szempontjából a termelői vízkivételeken "eladott" viz hasznosításra került. Az már további kérdés és másodlagosan érinti a szolgáltatót, hogy a telepeken belül e vizmennyiségből ténylegesen mennyit használt fel hasznosan a növény. A vizszolgáltatás üzemi veszteségeinek csökkentése mind a gazdaságos- sági, mind vizkészletgazdálkodási szempontból szükséges és igy az üzemeltetőnek elsőrendű feladatai közé kell, hogy tartozzon. Ez pedig az üzemeltetés korszerűsítésével biztosítható. A vizszolgáltatás üzemi veszteségeinek tartóssága a Tiszalöki Öntözőrendszer 1964. évi üzemében A vizforgalmi adatok alapján az öntözőfürtök (rendszerek) vizkészletgaz- dálkodását is figyelemmel tudjuk kisérni. Ez a kérdés hazánkban különösen fontos, mivel készleteink korlátozottak és szükségszerű a mezőgazdasági igényeknek más vízfogyasztási igényekkel történő együttes vizsgálata is. Megállapíthatjuk az eddigiek alapján, hogy az öntözőfürtök (rendszerek) az országos vízkészleteket az öntözési időszakon belül változó igénnyel terhelik. Ennek jellege látszik a 28. ábrán, ahol a Tiszalöki Öntözőrendszer 1964. évi vízkitermelésének tartósságát tüntettük fel. A rendszer vízkészlete 24 órás folyamatos viz- sugárban kifejezve, 42, 0 m^/sec volt, amelyet 7 napon keresztül használt ki 127 -
