Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás (OVF, Budapest, 1965)

Van-e elég vízünk?

„A Laskó patak vízé a régebbi években alkalmas volt öntözésre, de az azóta létesült demjéni kőolajkutak sós vizükkel öntözésre alkalmatlanná tették. A mezőkövesdi Zsóri-fürdő csurgalékvize rendkívül magas Na százaléka és sótartalma miatt nem ajánlható öntözésre. A közelben hígító víz szerzésére csak völgyzárógátas tározó építésével lenne lehetőség.”

A felszín alatti vízkészlet összefüggő egészet alkot. Az elhelyezkedés, valamint a gyakorlati felhasználás és a főbb hidrológiai jellemzők szerint mégis megkülönböztetünk: talajvizet, karsztvizet és mélységi vizet. A felszín alatti vizkészlet csoportjába tartozik még az ún. partiszűrésű víz is, amely közvetlen a folyók közelében található. Ez a vízfajta tulajdonképpen felszíni vízből származik, de a kitermelés módja miatt a felszín alatti vízkészlethez soroljuk.

Hasznosítható felszín alatti vízkészletünket másodpercenként 207 köbméterre becsülik, amelyből 76 köbméter partiszűrésű-, 41 köbméter talaj-, 11 köbméter karszt- és 79 köbméter mélységi víz. A felszín alatti teljes vízkészlet 70 százaléka a Duna, 30 százaléka a Tisza vízgyűjtőterületén helyezkedik el.

Felszín alatti készletünk általában jó ivóvíz. Ennek minőségét minden erőfeszítéssel meg kell védenünk és elsősorban az ivóvízellátás céljaira kell fenntartanunk, hogy a jövő nemzedékek is kellő mennyiségű és minőségű ivóvizet kapjanak.

összefoglalásul a 20. ábrán bemutatjuk, hogy évenként milliárd köbméterben kifejezve, milyen vízkészlettel számolhatunk és a készletnek milyen kapcsolata van a vízigényekkel. Az évenként milliárd köbméterben való számítás azt jelenti, hogy annyi vizünk volna, ha képzeletben egy esztendőn át egy nagy medencében tartanánk vissza a folyókszállította vizet. A vízkészletet és a vízigényt a másodpercenként átfolyó vízmennyiséggel (m3/sec), azaz a vízhozammal is ki lehet fejezni.

69