Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás (OVF, Budapest, 1965)

Mi a vízkészlet?

2. MI A VÍZKÉSZLET?

Az ember jártában-keltében gyakran találkozik a vízzel és aki az összefüggéseket nem keresi, csak azt látja, hogy egyes helyeken nagy kiterjedésű, viszonylag mozgás nélküli vízfelületek vannak, ezen az ún. állóvizek, míg a magasabb fekvésű — az ún. vízgyűjtő — területekről a mélyebben fekvő területek felé, medrekben folyik a víz.

Utazás, kirándulás közben megállapíthatjuk, hogy a vízkincs földünkön egyenlőtlenül oszlik meg. Egyes helyeken sok van, máshol kevés. Ezt tapasztalhatjuk az egész földgömbre vonatkoztatva, de hazánkban is lényeges eltérés mutatkozik az Alföld csapadékszegénysége és a hegyvidéki területek viszonylagos csapadékbősége között. Földünkön a legkevesebb csapadék a sivatagos tájakon hull, ahol gyakorlatilag a csapadék mennyisége zérus. A legtöbb eső Ázsiában, Cher- rapunji-ban (India) hull, ahol — volt rá eset — egy év alatt 26 450 milliméter csapadékot mértek. Hazánkban a legkisebb a csapadék a Nagy-Alföldön, amely sok évi átlagban 500 milliméter csapadékot kap. Az ország nyugati határszélén viszont 800—900 milliméter az átlagos évi csapadék. A szomszédos Ausztriában ez a szám évi átlagban: 1200 milliméter. Ausztria keleti részén, Burgenlandban a csapadék 714 milliméter, ugyanakkor a nyugati országrészen, vagyis Voralberg- ben a csapadék mennyisége már 1840 milliméter.

A vízvagyon egyenlőtlen térbeni eloszlásán kívül az időbeni eloszlás is jelentős ingadozást mutat. Az év során egyik évszakban több, a másikban kevesebb csapadék hull. Ennek hatására a folyók és tavak felszíne hol emelkedik, hol süllyed.

A vizkincs eme térben és időben történő ingadozása természeti jelenség; törvényszerűségeinek. megismerése nélkül tehetetlenül nézhetnénk az eseményeket. Célunk azonban a természet megismerése, hogy a víz természetes körforgásába felkészülten és tervszerűen irányító módon avatkozhassunk be. Így válik a víz igazán — fejlődésünket szolgálva — az ember segitő társává.

33