Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
III. Dr. Bözsöny Dénes: Operatív vízkészletgazdálkodás
-- a vízkészlet és vízigény időben és térben történő alakulása minél jobban simuljon egymáshoz,-- a készlet és igény változások időben legyenek előrejelezve. A megállapítások feltételezik, hogy csak indokolt vízigény kielégítéséről kell gondoskodni, ezért nem teszünk említést a víztakarékosságról. Ugyanígy nem foglalkozunk a vizkorlátozás esetével, mert ez nem lehet a tervezés alapja. Az ismertetett elvek úgy valósíthatók meg, ha a készlet és az igény időbeni és térbeni változását összhangba tudjuk hozni. Ez megvalósítható:- a vízkészletek vagy csak- a vízigények időben vagy csak térben történő szabályozásával vagy- mind a vízkészletek, mind a vízigények időben és térben történő együttes szabályozásával. A felvázolt hatékonysági elvekből következik, hogy hidrológiai szempontból leghatékonyabb a vizkészletgazdálkodás, ha a vizsgált helyen azonos a vízkészlet idősor a vízigény idősorral a legkevésbé hatékony, ha a vízkészlet változás ellentétes a vízigény változással. A hatékonysági vizsgálatok célja a vízmérleg aktiv vagy passzív voltának megállapítása mellett keresni a vizsgált vízkészlet idősorhoz kedvezőbben alkalmazkodó vízhasználó típusokat vagy adott vízhasználó esetén a jobb telepítési hely kiválasztását, továbbá gondoskodni a legkisebb veszteséggel járó vízmérleg egyensúly helyreállításáról. Ennek eldöntése kellően megalapozott tervezés keretében lehetséges. 123
