Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
III. Dr. Bözsöny Dénes: Operatív vízkészletgazdálkodás
c) A vízfolyás alsó szakasza mentén élő népek joggal tarthatnak igényt nagyobb vízkészletek hasznosítására, mint a folyószakasz részvizgyüjtő- jéből eredő saját vízkészlet. Ez azt jelenti, hogy a részvizgyiljtő hasznosítható vízkészlete (Q ) nem egyenlő a saját vízkészlettel azaz Hr Q Hr ^Qv d) Ha a mértékadó teljes vízkészletből levonjuk a mederben hagyandó vízkészletet, akkor nem a részvizgyiljtő hasznosítható vízhozama adódik, mert így nem jut kifejezésre az alsó és felső vízhasználók igénye Q ¥ Q - Q vHr ^ vt vm ezért a vízgyűjtő hasznosítható vízkészlete QHr ^t '-Hf " -m +^Ha) ahol Q a felső szakasz hasznosítható készlete Hf Q„ az alsó szakasz részére lebocsátandő készlet. Ha A zárójelen belül kijelölt összeadás nem jelent tényleges algebrai összegezést, hanem a legnagyobb értéket adó kombinációt kell figyelembe venni. Az egyenlet csak az összefüggés jellegét adja meg. e) A vízkészletekkel, csak akkor lehet tervszerűen gazdálkodni, ha ismert az alsó, a felső és a vizsgált közbeeső területen hasznosítható vízkészlet, illetve azok aránya Ha f) Azonos politikai egységhez tartozó vízgyűjtőn a szerző szerint a lehető legnagyobb hasznot biztositő vízkészlet megosztási arányt a hatóság határozza meg. Nemzetközi vízgyűjtőn az arányok meghatározását egyezményekkel kell biztosítani. Külföldi irodalomban nem található olyan, amely módszereket ismertetne a vízkészletek megosztására, ellenben tudunk több olyan kétoldalú megállapodásról, melyek tartalmazzák, hogy közös vízgyűjtő vízkészletéből mennyi az országonként hasznosítható vízhozam. A területi tervezések során különösen ott, ahol a vízhiány már korlátozza a fejlődést (pl. Ausztrália) szükségszerűen felvetődik a vízkészletek szétosztásának kérdése. Ezzel foglalkozik F. D. Wallace van Zyl tanulmánya. Példaképpen megemlíti, hogy már 1915-ben megkezdte munkáját a 119
