Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)

III. Dr. Bözsöny Dénes: Operatív vízkészletgazdálkodás

Ebben a számításban a területi, ariditási és a lakossági redukciós tényező egyenlő súllyal szerepel.

Hetedik módszerben a redukciós tényező

(L).{(Q) (T) . (A) . (N) |

Itt az ariditást a területtel súlyozott értékekkel vettük figyelembe.

Nyolcadik módszer

(L).{(Q).(A) (T) + (N)}

Ebben az esetben a mind területi, mind a népességi redukciós tényezőt az ariditási tényező súlyozásával vesszük figyelembe:

A több országon átfolyó vízfolyások vízkészletének megosztásakor nem közömbös, hogy az egyes államok, hogy helyezkednek el a vizgyüjtőn, illetve a vízfolyás hogyan kapcsolódik az államhatárhoz. A számitásba jöhető főbb esetek a következők:

I. eset: A vízgyűjtő felső szakaszán lévő állam.

Jellemzője, hogy csak vizet ad le, de nem fogad.

II. eset: A vízgyűjtő középső szakaszán lévő állam.

Jellemzője, hogy vizet fogad és ad tovább.

III. eset: A vízgyűjtő alsó szakaszán lévő állam.

Jellemzője, hogy csak fogadja a vizet.

IV. eset: A vízfolyás metszi a határt.

Vő eset: A vízfolyás határt képez. A vízkészlet megosztás szempontjából ez látszik legegyszerűbb esetnek, mert általában 50-50 %-os a részesedés.

Kérdéses azonban, hogy alkalmazható-e ugyanaz a részesedés, ha a vízfolyást a hátár lényegében csak érinti.

Az utóbbi idők vizsgálatát Kovács György tanulmányában foglalta ösz- sze. Megállapításai a következők:

a) Hasznosítható vízkészlet (Q ) úgy lehet meghatározni, hogy a mérH

tékadó vízhozamból (Q « ) le kell vonni a mederben hagyandó vízhozamot

(Q>:

m

QH = Qa -0m

116