Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
III. Dr. Bözsöny Dénes: Operatív vízkészletgazdálkodás
A Keretterv összesen 27 kötetből (kereken 5800 oldal, 2600 melléklet) és 38 térképből (29 db 1:500 000-es, 19 db 1:100 000-es) áll, melyből 26 kötet ismerteti a Területi Vizgazdálkodási Kerettervet. Már a Keretterv kiegészítésekor megállapítottuk, - noha mindent elkövettünk, hogy a célkitűzéseknek a legjobban megfeleljen - nem tekintettük változtathatatlannak, ellenkezőleg, egy folyamatosan továbbfejlesztendő, a műszaki és tudományos haladás mindenkori eredményeivel, a társadalom újólag jelentkező igényeivel kiegészítendő tervnek. A Minisztertanács 1965. évi határozata el is rendelte a Keretterv továbbfejlesztését. A továbbfejlesztés a következő feladatokra terjed ki:- a Keretterv kiegészítése,- a Keretterv módosítása,- egyes körzetek tervének részletesebb kidolgozása. A Keretterv kidolgozása jó iskola volt az átfogó vizgazdálkodási szemlélet gyakorlatban történő érvényesítése és a vízmérlegen alapuló tervek összeállítására. Jelentős fejlődésre nyújtott lehetőséget, hogy az OVF 52/1959. sz. utasítás alapján 1961. év derekán már 9 vízügyi igazgatóságokon dolgozott olyan mérnök, akinek fő feladata volt a vizkészletgazdálkodás. Ez a munkakör a Keretterv kidolgozásával párhuzamosan bontakozott ki és 1964-ben már minden vízügyi igazgatóságon legalább egy fő mérnök foglalkozott hidrológiával és vizkészletgazdálkodással. Ezek a szakemberek a Vízgazdálkodás-fejlesztési csoportokban végezték munkájukat 1963-68 között központilag jóváhagyott munkaterv szerint. A megfelelő ismeretek megszervezéséhez a VITUKI nagymértékben hozzájárult: a tapasztalatok átadásával, tanfolyamok, konzultációk rendezésével és az együttműködés kiszélesítésével. A több éven keresztül az OVH azon fáradkozott, hogy a szakemberek megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek és mivel Magyarországon hidrolőgus képzés egyetemi szinten nem volt, ezért kellő számú hidrológus mérnök Szovjetuniőbeli tanulását tette lehetővé. Gyakorlatilag elmondható, hogy annyi szakember áll rendelkezésre, ami biztosítja a feladat megvalósításának feltételeit de tartalékkal nem rendelkezünk és igy a továbbfejlesztés nehézségekbe ütközik. Sajnos 1970-ig a vizkészletgazdál- kodási témából csak 1 fő nyerte el a kandidátusi címet. A felszínalatti vizekkel történő foglalkozás bázisára az jellemző, hogy az a földtani szervektől fokozatosan a vízügyi szervezetbe került. A hidrogeológiai kutatással, feltárással foglalkozó kapacitás korábban teljes egészében a MAFI-nál volt, a VITUKI megalakításával először a talajvizek, később a karsztvizek, utoljára pedig a rétegvizek kutatása is a vízügyi szervek feladatává vált. Az államosított kutfuróipar kezdetben az Országos Földtani Főigazgatóság felügyelete alá került, majd amikor egy vállalatba vonták azt össze, ilyen formában került át az Országos Vízügyi Főigazgatóság felügyelete alá. Az utolsó rövid időszak fejlődésére jellemző, hogy az OVH megkezdte a felszínalatti vizekkel történő gazdálkodás feltételeinek kialaki106
