Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
III. Dr. Bözsöny Dénes: Operatív vízkészletgazdálkodás
Az országos rétegvíz megfigyelő hálózat terve jelenleg készül és a hálózat kiépítése 1970-ben megkezdődött az OVH felügyelete alatt. Magyarország felszín alatti vizek készletének mennyiségét viztipu- sonként kísérelték meg összeállítani. A felszín alatti vizekkel történő gazdálkodás alapja ma is az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben kimutatott vízkészlet-értékek (kivéve a partiszürésü vízkészletet) annak ellenére, hogy különböző személyek és intézmények más értékeket is kimutattak egyes viz- tipusokra illetve az ország egyes területeire, A felszín alatti vizek minőségével kapcsolatban általában egyenkénti adatok vannak, melyek gyakorlatilag a létesítés idejéből származnak. Ez alól csak néhány nagyobb vizmü kivétel, ahol több éves üzemi adatok is rendelkezésre állnak. A jelenlegi viszonyok között kisebb mértékben a VIZIG-ek is foglalkoznak ilyen irányú adatgyűjtéssel saját munkájuk előbbre vitele céljából, amely adatgyűjtés azonban nem mindenben illeszkedik az országos adatgyűjtésbe. Ennek a kérdésnek a rendezése a következő évek feladata. A vízigények felmérése és kielégítése elsősorban általában a vízjogi engedélyezési eljárással történt meg, de ezeknél csak a helyi körülményeket vették figyelembe. A mezőgazdaság vízigényének megállapítását és kielégítését már nagyobb átfogó szemlélet alapján végezték, de még mindig nem a tényleges mérések figyelembevételével. A vízhasználatok közül az öntözővizekre viszonylag jő adatok álltak rendelkezésre. Nem rendelkeztünk azonban megfelelő adatokkal a vízkincs egyik legnagyobb felhasználóiról, az ipari üzemekről és az ivővizfogyasztő müvekről, továbbá a felszíni vízkészletet veszélyeztető szennyvízkibocsátásokról. Az OVH Vízellátási és Csatornázási Főosztálya többéves céltudatos munkával fokozatosan megszervezte a jelentős vizhasználatok országos adatgyűjtését. 1957. évben a vízmüvek, törpevizmüvek és körzeti vízvezetékek adatait, 1958 évben pedig a közcsatomázás adatait mérte fel. Majd 1959 év elején a jelentősebb vizfogyasztő és veszélyesebb szennyvizkibocsátő ipari és egyéb üzemek, közintézmények vízgazdálkodási adatait gyűjtötték össze. Ez utóbbi adatok kiegészítése 1961 évben a Vízgazdálkodási Keretterv munkáival kapcsolatban történt meg. Az 1961 évben fejeződött be a falusi köz- kutas vizellátottság helyzetének felmérése is. A vizsgálatok egy részéről 1960-ban az OVF kiadványában megjelent "Összefoglaló adatgyűjtés a vízellátásról és csatornázásról” c. összeállítás, A meglévő vízigények kellő részletességű és pontosságú felmérésének továbbfejlesztése megindult, de még jelentős feladat vár megoldásra. A viz- készletgazdálkodásban fontos kellő időelőnnyel tudni a vízigények alakulását, ezért az adatgyűjtések módszerének kialakításakor ezt is figyelembe kellett venni. Nem elégséges csak megfelelő módszerrel és részletességgel gyűjteni a szükséges adatokat, hanem gondoskodni kell ott azok korszerű nyilvántartásáról és feldolgozásáról. 88
