Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
II. Domokos Miklós: Vízkészletgazdálkodási rendszervizsgálatok
kölcsönhatásait is érvényesítik. Az egyszerűbb modellek a vizkorlátozás valamilyen várható mértékének (pl. a passzív vizmérlegll időszakok viszonylagos számának) a kimutatására szorítkoznak. A gazdasági szempontokat is érvényesítő, elvileg sokkal használhatóbb modellek viszont az elért gazdasági eredményt ill. az elhárított veszteséget a mérlegeredmények (mutatók) sorozata és a költségfüggvények alapján határozzák meg. Az utóbbi típus alkalmazása esetén, a tervezés stádiumában a rendszer egyes paraméterei - pl. a tározók és átvezetések nagysága és üzeme - lési rendje; az egyes vízhasználók telepítési helye, termelési volumene és vizkorlátozásának megtűrt mértéke; a szennyvíztisztítás foka; stb. - változtathatók. A rendszer méretezése úgy történik, hogy e változtatható paraméterek igen sok lehetséges kombinációjára - változatlan input és egyéb rögzített paraméterértékek (pl. meglévő vízhasználók adatai, rögzített költségfüggvények stb.) mellett - újra és újra szimulálják a rendszer működését. Minden egyes paraméterkombinációhoz, végeredményként valamilyen mutatőszámot, pl. a rendszerrel elért népgazdasági eredmény vagy a vele elhárított népgazdasági kár sokévi átlagértékét kapják. A felvett paraméter- kombinációk közül azt tekintik optimálisnak - tehát a rendszer kiépítése szempontjából legcélszerűbbnek - amelyhez a legnagyobb eredmény ill. az elhárított legnagyobb veszteség tartozik, vagyis amelynek esetében a rendszer célfüggvénye maximumot ill. minimumot ér el. Adott kiépítési rendszer esetében a mindenkori optimális üzemelési intézkedések kiválasztásához is igen jő szolgálatot tehet a rendszer modellje. Adott időpontban (adott vizkészletgazdálkodási helyzetben) ugyanis az intézkedések különböző kombinációi lehetségesek, azonban a rendszer elemei közötti bonyolult kölcsönhatások miatt általában közvetlenül nem Ítélhető meg, hogy melyik intézkedés-kombinációtól várható a legnagyobb gazdasági eredmény (ill. a legkisebb veszteség). Ekkor a várhatóan leggazdaságosabb döntés kiválasztása érdekében a modellbe helyettesítve az intéz- kedéskombináciőkat jellemző különböző paramétercsoportokat, szimulálják a rendszer működését. A döntés természetesen ebben az esetben is csak bizonyos 1-nél kisebb valószínűséggel lesz optimális, hiszen számos, az intézkedéstől független paraméter (pl. az input, sőt, bizonyos mértékig a vízigények) jövőbeli alakulása, valószínűségi változó lévén, csak hozzávetőlegesen jelezhető előre. 1. 4 A gyakorlati alkalmazhatóság feltételei A vizkészletgazdálkodási rendszerek méretezésére szolgáló modelleknek az utóbbi évtizedben gazdag szakirodalma alakult ki. Ez a kérdéscsoport jelentőségének gyors fokozódását jelzi, vagyis azt, hogy világszerte egyre több olyan ország ill. terület van, amelyen rövidesen időszerű lesz a belterjes vizkészletgazdálkodásra való áttérés. 53
