Botár Imre - Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)
Vásárhelyi Pál és az utókor - Vásárhelyi Pál a magyar vízrajzi térképezés reprezentáns képviselője
Huszár Mátyás munkatársaként már ekkor foglalkozhatott a Tiszával és szabályozásának kérdéseivel: részt vett a szolnok—szegedi szakasz felmérésében, és valószínűleg — a Körös-felmérés más munkatársaival együtt — a Huszár által készített előzetes Tisza-szabályozási terv kidolgozásában is (1820). 1831-ben megbízást kapott a Helytartótanácstól a szegedi Tiszaszakasz és árterület térképének, valamint a Marostorkolat rendezési tervének elkészítésére. Ekkor vetette fel a Maros-torkolat később annyit vitatott áthelyezésének tervét, amelyet tehát az ezt sürgető Herrich ugyancsak tévesen tulajdonított Paleocapának (bár kétségtelenül ő indokolta a legrészletesebben), s amellyel szemben Szeged saját mérnöke, Vedres István torkolatrendezési javaslatát támogatta (1831). 86 Vásárhelyi Pál ez időben már a Duna-mappáció vezetője volt. E munkálatokat — amelyekkel 1829 elején Gombosig jutottak, tehát a Duna magyarországi szakaszának több, mint a felét felmérték — az Építészeti Igazgatóság Duna-térképészeti Hivatala 1824-ben az ausztriai Petronell közelében kezdte meg. (A részletes — 1 :3.600 arányú — térképeket azonban csak Dévénytől kezdődően készítették függetlenül a korábbi katonai felvételektől.) Mivel ekkorra a Körösök felmérése befejeződött, az itt dolgozó nagyváradi kamarai mérnökök többségét, köztük 1826-ban Vásárhelyit is, a Duna-mappációhoz helyezték át. Majd pedig, amikor 1829-ben az erősen nemzeti érzelmű Huszár Mátyást — ma már nehezen kinyomozható intrikák hatására — elmozdították a munkálatok éléről, és Nagyváradra helyezték vissza, ideiglenes minőségben Vásárhelyit bízták meg az egész felmérés vezetésével. Előléptetésében, Huszártól eredő kiváló minősítése mellett, nyilvánvalóan része volt első tudományos publikációinak: latin és német nyelvű háromszögelési tanulmányainak is. 1-2 Vásárhelyi Pál a magyar vízrajzi térképezés reprezentáns képviselője 1829-től, a Bezdán—apatini szakasztól kezdve, Vásárhelyi Pál és Hieronymi Ottó Ferenc vezetésével folytatták a Duna-felmérés munkáját. Vásárhelyit azonban utóbb annyira igénybe vették az al-dunai munkálatok, hogy a Duna-mappáció irányítását 1835-ben teljesen Hieronymire bízták. Mikor 1833-ban időszerűvé vált a Duna-szabályozási tervek kidolgozása, kiderült, hogy a Duna — főleg a magyar Felső-Duna, a Pozsony—győri szakasz — medre az eltelt 10 év alatt annyira megváltozott, hogy a felmérést meg kell újítani. E felmérést Vásárhelyi Pál rendelte el, s az 1834— 1836-ban keletkezett téképlapok az ő ellenőrzésével és kézjegyével ellátva készültek. E térképsorozat szolgált mintegy fél évszázadon keresztül a dunai térképezési és szabályozási munkálatok alapjául, s rajtuk csak kisebb módosításokat eszközöltek. A szakmai köztudatban azonban mindvégig Vásárhelyi-féle térképekként szerepeltek. Vásárhelyi közvetlen irányításával készült a Duna Pétervárad és Orsova közti szakaszának felvétele, s ezen belül a legnehezebb al-dunai szakasz térképe (1832—1834). A Duna szorosabb értelemben vett vízrajzi felmérését: a partok és a vízszint szintezését, a keresztszelvények felvételét és a vízhozamméréseket 1831-ben kezdték meg.
