Botár Imre - Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)
Vásárhelyi Pál és az utókor
Tisza-szabályozás elveiben is retrográd fordulatot hoztak. A tervezés, szervezés, kivitelezés terén egyaránt a korábbi elgondolások feladását, s ezzel együtt Széchenyi és Vásárhelyi tevékenységének és programjának teljes átértékelését jelentették. Ez a folyamat jól követhető a Tisza-szabályozás korabeli irodalmában is. Pasetti 1860-ban megjelent tárgyilagos és szakszerű írása 115 még tömören ismerteti Vásárhelyi tervének lényegét (sejthetően a második terv alapján) és fenntartással szól Paleocapa elhamarkodott, majd helyesbített, de még így is vitatható véleményéről. Arra is utal, hogy a gyakorlatban éppen a Paleocapa által javasolt átvágások okozták a legtöbb nehézséget, miért is fokozatosan vissza kell térni Vásárhelyi tervéhez. Lányai Menyhértnek főleg a szervezési kérdésekkel foglalkozó értekezése (I860), 11(5 az információkat szolgáltató Herrich adatai nyomán, már éppen csak utal Vásárhelyi tervére, s arra, hogy a kivitelezési terveket Vásárhelyi és Paleocapa javaslatának egyesítésével alakították ki. Herrich Károly írásaiban viszont nemcsak hogy egyre jobban háttérbe szorulnak Vásárhelyi érdemei, hanem inkább annak bírálatával találkozunk (1873, 1879). 117 , 120 . Ez a bírálat a második Vásárhelyi terv elhallgatásán alapul. ,,. . . Vásárhelyi . . . nem adott be egy tervet sem a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásáról, azaz oly tervezetet, mely egyes részletkérdésekkel foglalkozott volna, hanem adott egy eszmét, egy elvet . . ." Állításának igazolására pedig — bár ő sem hagyhatja említés nélkül a Paleocapa-féle tervből mindenképpen közismertté vált 101 átvágást — csupán az „Előleges javaslatot" és adatait ismerteti. Annak alapelvét is tendenciózusan (és idézetek nélkül) interpretálja, sőt a magamentegető és a felelősséget mindenki másra áthárító írás szellemének megfelelően Vásárhelyi javaslatáról, egész szerepléséről is szinte gúnyos hangon emlékezik meg: „...midőn rendszerét, terveit »sokkal bölcsebb és tudosb« szakemberektől hallotta a zöldasztalnál megbuktatni, a guta megütötte." Céljai érdekében, hasonló tendenciózus interpretálással még Paleocapát is kijátssza Vásárhelyivel szemben: „Paleocapa... felismeri a folyó sajátságát, (egjyszeri, pár napos hajóút alapján! Szerk.) s Vásárhelyi tervének, hogy úgy mondjam, éppen a fejét vágja s ott pótolja, hová Vásárhelyi (aki a Tiszává! 1819 óta ismételten foglalkozott! Szerk.) egész részletekben figyelmét ki sem terjesztette. Paleocapa azt állítja: a folyónak esése nincs, de azért kötelességét teljesíti, van mély medre, de alacsony partjain keresztül egész nagy völgyét elárasztja. Ezért a folyót távoli töltések közé kell szorítani . . ." és így tovább. A szegedi katasztrófát követő szakértői jelentések, 114-llf) , majd Hieronymi Károly 120 és Kvassay Jenő 121 vonatkozó tanulmányai nemcsak a Tisza-szabályozás fejlődése, illetve az abszolutizmuskori és a kiegyezés utáni vízügyi politika kérdéseiben készítették elő egy új, reális értékelés lehetőségét, hanem Vásárhelyi tervét illetően is. Erre azonban jó ideig nem kerülhetett sor. Vásárhelyi főművének a Tisza-szabályozás általános tervének elsüllyesztése olyan eredményes volt, hogy az még a forrásokig visszanyúló, sőt a feltárt dokumentumokat nagyrészt közlő Vásárhelyi-monográfia szerzője, Gonda Béla előtt is rejtve maradt. 62 A Tisza-szabályozás munkájának mindmáig legteljesebb és alapvető
