Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)
Az 1894. évi és az 1907. évi távlati fejlesztési tervek — és végrehajtásuk - Összefoglalás. Az eredmények és azok értékelése
Az itt közölt — és Kvassay Jenő nyomán szerkesztett 63 — táblázat világosan mutatja ezeket az összefüggéseket: a szegedi vízmércén mért tetőzési magasságoknak a tárolótér csökkenésével (fordított) arányban álló, s különösen a kezdeti időkben nem várt mértékű emelkedését. A nagyobb tiszai árvizek — és a Tisza menti területek ármentesítésének fejlődése Év T e r ü I e t A megvédett terület Az árvízszint magassága Szegednél cm Év Ármentesített e elöntött* bbő I megvédett a mentesített ártér a teljes tiszai ártér Az árvízszint magassága Szegednél cm Év (h e k t á r b a n) %-ában** Az árvízszint magassága Szegednél cm 1855 264 200 107 750 156 450 59,3 13,0 687 1860 669 400 194 400 475 000 71,0 39,5 670 1867 721 500 94 800 626 700 86,9 52,2 722 1876 812 000 52 150 759 850 93,6 63,5 786 1879 812 000 31 000 781 000 96,2 65,9 806 1881 875 000 56 900 818 100 93,5 68,2 845 1888 1 050 CO0 120 00 n 930 000 88,3 77,5 847 1895 1 050 000 29 000 1 021 000 98,0 87,0 884 1919 1 050 000 — 1 050 000 100,0 87,5 916 1932 1 050 000 — 1 050 000 100,0 87,5 923 1970 1 080 000 — 1 080 000 100,0*" 90,0 961 * A még nem mentesített területek árvízborítása nélkül! ** A Tisza által „közvetlenül" veszélyeztetett ősi árterületek kiterjedése kereken 1 200 000 ha-ra becsülhető. ** A Szamos árvízi elöntései nélkül. Az 1879 előtti időkben ugyanis rendkívül nagy volt a lemaradás a folyószabályozás terén az ármentesítés fejlődéséhez viszonyítva. (A tetőzési szintek ekkor a gyakori gátszakadások miatti árvízi elöntések nélkül még magasabbak lettek volna!) Az említett veszélyes aránytalanság csökkenésével — a meder fejlődésével — azután az árvízszintek emelkedése is mérséklődött, sőt a századfordulón már úgy tűnt, hogy a folyó „egyensúlyi állapotának helyreállásával" az árhullámok tetőzése egy megközelítően azonos szinten állandósul. Csak az újabb „rendkívüli" árvizek tapasztalatai mutatták meg, hogy az árvízszintek további, folyamatos emelkedése napjainkban is tart, s a jövőben is elkerülhetetlennek, sőt törvényszerűnek látszik. A folyószabályozási és ármentesítési tevékenység egységének megteremtése, eszközeinek és módszereinek megfelelő alkalmazása — valamint az állami és társulati munka összhangjának és az áldozatvállalás szükséges arányainak kialakítása — elsősorban Kvassay korának érdeme. Mindezek eredményeként sikerült az új meder kialakításával, a védművek fejlesztésével, az árvízi mederszabályozás, ill. hullámtér-rendezés megkezdésével (a legszembeötlőbb lefolyási akadályok eltávolításával) az ármentesítés és árvédelem biztonságát olyan szintre emelni, hogy az a korábban nem ismert „rendkívüli" árvizek egész sorának a próbáját is kiállta — és évtizedekig kielégítőnek bizonyult. Hogy ezeknek az eredményeknek az elérése sokkal több időbe került és sokkal nagyobb áldozatokat kívánt, mint kezdetben gondolták, az éppen
