Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

Az 1894. évi és az 1907. évi távlati fejlesztési tervek — és végrehajtásuk - A 20 éves vízi-beruházási program végrehajtása és a Tisza-szabályozás eredményei 1918-ig

13. ábra. A kistiszai zsilip bedőlése 1887-ben (Fénykép a Vízügyi Múzeum Archívumában) seket sikerült megtenni: a Tisza kisvízi szabályozásának megkezdésével és a Körösök alsó szakaszának csatornázását megoldó első bökényi vízlépcső megépítésével. Amikor most áttekintjük a Tisza-völgy rendezésére vonatkozó munkálatok első háromnegyed évszázadának eredményeit — nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a védelmi („passzív vízgazdálkodási") ^eladatok terén elért hatalmas eredményekhez viszonyítva, miiyen kiáltóan nagy volt a lemaradás a vízhasznosítás, különösen az öntözéses gazdálkodás fejlesztése terén.

55 57 Bár a századfordulón — igaz, csak átmenetileg — némi fellendülés volt tapasztalható az öntözésügy terén, az ország csapadékban legszegényebb területén, a Közép-Tisza völgyében alig néhány száz holdat öntöztek. Szivatytyútelepes, vízemeléses — mintegy kísérleti jellegű — öntözés csak Sárospatakon, Gyomán, Békéscsabán és a Szolnok megyei Paládics mellett volt, mintegy 500 holdon. A tervezett legnagyobb öntözőrendszert, a hortobágyit, még a munka folyamán alakították át halastóvá. Kvassay kezdeményezésére több terv készült a Maros menti — a Maros-hordalékkúpjának kedvező terepviszonyait hasznosító öntözésekre. A megépült ..Mezőhegyesi Élővízcsatornából" azonban — bár határozottan kooperációs vízhasznosítási rendszernek tervezték — csak 450 kh rétet öntöztek az állami ménesbirtok területén. A csatorna vizének nagyobb részét a cukorgyár ipari vízhasználata foglalta le.

58 A feudális nagybirtokrendszer kedvezőtlen viszonyai között nem bizonyult gazdaságosnak és kivitelezhetőnek egyetlent nagyobb öntözőrendszer sem.