Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - A szabályozási munkálatok megkezdése (1846—1848) - Széchenyi István — a Tisza-szabályozás szervezője

1843-ban Zemplén, majd 1844-ben Bereg megyében alakult egy-egy Tisza-szabályozási egylet. Az előbbi a Tisza két mellékvizének az Ondavának és a Topolynak a szabályozását akarta megoldani, a másik pedig a Tiszán, Kerecseny és Komoró között tervezett egy 1 V3 mérföld (~11 km) hosszú átvágást — Galambos Sámuel, illetve Beszédes József tervei alapján. Az alsóbb területek — Tokaj és környéke — lakói azonban, félve a vizek lefolyásának meggyorsításától és az árvízveszély fokozódásától, a legfelsőbb vízügyi főhatósághoz, a nádorhoz (a ,,nádori bírósághoz") fordultak panasszal, sürgetve az érdekeiknek is megfelelő rendezést. A több éves árvizes periódus 1844—1845-ben érte el a csúcspontját: ezekben az években az árvíz az egész Tisza völgyét elborította s a Közép- és Alsó-Tisza völgyében megtorlódó víztömeg kereken másfél éven keresztül le sem vonult a szegedi és Szeged környéki árterületekről. Az ismétlődő rendkívüli árvizek nyomán kialakult helyzetben a nádor a Tisza-szabályozás ügyében készült terveket és beadványokat 1845 tavaszán kiadta véleményezésre a Vízügyi Főigazgatóságnak, amely — az ügyek intézésébe bekapcsolódó Széchenyi István hatására — Vásárhelyi Pállal a közös érdekeknek megfelelő (ellen)javaslatot készíttetett a Felső-Tisza egységes szabályozására és völgyének ármentesítésére. Vásárhelyinek rendkívül kevés ideje volt a — hangsúlyozottan ideiglenes jellegű — „Előleges javaslat" összeállítására, mert a nádor 1845. június 12-ére hívta össze a Tisza-szabáiyozás ügyében tartandó értekezletet. Ezért javaslata még csak a korábbi elgondolások újszerű összefoglalása volt, amely nem jelentette a terv végleges alakját. Széchenyi István — a Tisza-szabályozás szervezője Ez volt tehát az a történelmi helyzet, amikor Széchenyinek kézbe kellett vennie a Tisza-szabályozás immár halaszthatatlanná vált, de mégis szinte megoldhatatlan feladatokat támasztó, sőt súlyos veszélyeket rejtő ügyét. A korábban nagy területeket megöntöző és ezáltal a rideg állattartást felvirágoztató árvizek és a halász-pákász lakosság megélhetését biztosító mocsárvilág — a népesség szaporodásával, a gazdasági élet fejlődésével — a haladás egyre tűrhetetlenebb fékjévé váltak: akadályozták a gabonatermelés és az árucsere kiterjesztését és általában a lakosság gazdasági és kulturális színvonalának emelkedését.

2 Ugyanekkor — az ismétlődő árvizek hatására —• most már a közvélemény is egyre erősebben sürgette a szabályozás és ármentesítés megindítását, — a feladat nagyságát, jelentőségét és buktatóit azonban kevesen látták, és senki nem látta olyan világosan, mint Széchenyi István. A Tisza-völgy felmérése befejeződött, jól haladt a tervezés munkája is, a kivitelezéshez pedig rendelkezésre állott a megfelelő mérnöki kar — Vásárhelyi Pállal az élen. Hiányzott azonban az — európai viszonylatban is egyedülálló méretű! — gazdasági-műszaki feladat megoldására alkalmas szervezet, sőt hiányoztak egy ilyen szervezet kialakításának és működésének megfelelő jogi (törvényes) alapjai is. A legnehezebb feladat pedig a munka végrehajtásához szükséges anyagi eszközök biztosítása volt. Ezért vállalta e!