Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)
Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - A Tisza-szabályozás ügye az önkényuralom idején (1850—1867) - Építési vállalkozók és kubikos bérmunkások a Tisza szabályozásánál - A kubikos földmunkások
ökonómiáját tartották szem előtt. 52 De tény az is, hogy a munka — szinte stratégiai — megszervezését, sőt a munkások ellátásának megoldását is, az első sikeres nagy vízimunkálatokról, a sárvízi és az aradi csatornaépítésekről beszámoló jelentések egyaránt kiemelték. 53 Ugyanekkor már a földmunka „szakmunka" jellegének, s az e téren szerzett gyakorlat jelentőségének hangsúlyozásával is találkozunk. 54 Ez a vízépítési közmunka azonban — hacsak nem veszély idején végzett töltésépítésről, árvízvédekezésről volt szó, ami már a középkorban mindenkinek kötelessége volt — nem volt ingyenes közmunka. (Az ismert 18. századi szabályozási kísérletek mind a pénzhiány miatt szenvedtek hajótörést!) De azért sem lehetett szó ingyen közmunkáról, mert ezeknél már messzeföldről toborzott szakmunkások: a „vízimunkálatokban jártas" mecenzéfi (Abaúj vm.) földmunkások is dolgoztak. Mind a ,Sigray— Böhm vezette sárvízi, mind a Károlyi—Mezeő-féle szamosi és ecsedi-lápi munkálatok irataiban olvashatunk a mecenzéfi munkások alkalmazásáról. 55 56 Mecenzéf és vidéke volt tehát az a terület, melynek földmunkásai, kubikos „szakmunkásai" elsőként jelentek meg a hazai vízimunkálatok történetében, (A vízépítésnek ugyanis itt már ekkor nagy múltja volt: az ismeretlen korú híres Kishernád és Bársonyos (később egyesített) malomcsatornákról tudjuk, hogy már a 18. sz. elején üzemben voltak.) Később a Tisza-szabályozási és Körös-szabályozási munkák súlypontjának megfelelően a földmunkás kubikosok zöme is a Tisza—Körös—Maros-szögéből, a „Viharsarokból" került ki. Ezért terelődött a történetkutatás figyelme is az itt működő Vay Miklós és mérnökmunkatársainak szervező munkájára és kereste ebben a kubikos munkaszervezet kialakulásának egyik motívumát. A tisza—körösi kubikosmunka szervezetében, módszereiben kétségtelenül lehetnek olyan elemek, amelyek az említett mérnökök — az első jelentősebb itteni munkálatok szervezői — tevékenységére vezethetők vissza, tény azonban, hogy hasonló munkaszervezettel már a Ferenc-Csatorna építésénél is találkozunk (1790—1804), 57 sőt nagyon valószínű, hogy a korábbi mecenzéfi munkások is hasonló szervezetben dolgoztak. Kétségtelen tehát, hogy a Tisza-szabályozás megkezdésekor a kubikos földmunka minden lényeges eleme ismert, sőt részben elterjedt volt: nemcsak a munkaszervezet (a banda), a munkaeszközök és -módszerek, hanem még a teljesítmény szerinti bérezés elve is. Ami újat a Tisza-szabályozás es a bérmunka ezen a téren hozott az egyrészt a mennyiségi növekedéssel szükségszerűen együttjáró minőségi változásokra vezethető vissza, másrészt pedig az önkényuralom gazdaságpolitikai intézkedései következményének tekinthető. A felülről végrehajtott jobbágyfelszabadítás a házas és földtelen zsellérek nincstelen tömegeinek magukra-hagyásával megteremtette a bérmunka munkaerőtartalékát, másrészt pedig a legyőzött ország ekkor vált a monarchia egyéb területeiről beözönlő idegen tőkés elemek szabad vállalkozási területévé — vadászterületévé. A szinte csak munkástoborzó vállalkozóknak a vízimunkálatok megszervezéséhez való csekély hozzájárulása alapján — a toborzásért és az ezzel járó, szinte semmivel egyenlő „befektetésért" és „kockázatért" indokolatlanul nagy volt az a hatóságok által is jóváhagyott haszon, ami még az akkori
